Napjainkban a Tolnay Klári olyan téma, amely sok ember figyelmét felkeltette szerte a világon. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Tolnay Klári életünk fontos részévé vált. Ezt szem előtt tartva alapvető fontosságú, hogy megértsük a Tolnay Klári fontosságát és relevanciáját a mai társadalomban. Ebben a cikkben a Tolnay Klári különböző aspektusait és hatását fogjuk megvizsgálni a különböző területeken, a gazdaságtól a kultúráig. Hasonlóképpen elemezni fogjuk, hogy a Tolnay Klári milyen szerepet játszik az emberek mindennapi életében, és hogyan alakítja a jövőt. Kétségtelenül a Tolnay Klári olyan probléma, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül, és kulcsfontosságú, hogy tisztában legyünk következményeivel és következményeivel.
Nem tévesztendő össze a következővel: Tolnai Klára (színésznő).
Szülei dunaszentgyörgyi Tolnay István földbirtokos és Siess Eleonóra voltak, két évvel idősebb bátyja, György hivatásos katonatiszt lett.[7] Bár Tolnay Klári a fővárosban született, a Nógrád vármegyeiMohora faluban töltötte gyermekkorát a család középbirtokán. Elemi iskoláit is ott végezte, majd Balassagyarmaton bejáró diák volt a polgáriban. Két évet a nyíregyháziangolkisasszonyoknál tanult, majd Debrecenben érettségizett felsőkereskedelmi iskolában.
Pályája
Gyerekkorától kezdve énekelt és zenélt, majd rokona, Bókay János szerkesztő bátorítására meghallgatásokon vett részt Rajnai Gábornál, Heltai Jenőnél és Hevesi Sándornál. Kezdeti – erős palóc tájszólása miatti – kudarcok után Gaál Béla filmrendező karolta fel, és így filmszínészként indult karrierje a Hunnia Filmgyárban. Első nagyobb szerepét a sikeres Meseautóban kapta, ezután vették át 1934-ben a Vígszínházba. Eleinte naiva szerepeket osztottak rá. Egészen 1946-ig a társulat tagja volt, ekkor két évet a Művész Színháznál töltött, majd 1948–49-ben visszatért a Vígszínházba, ezúttal társigazgatóként Somló István és Benkő Gyula mellett, akiket Révai József miniszter rendeletére neveztek ki Jób Dániel helyére.
1950-től haláláig a Madách Színházban szerepelt, a kilencvenes években másodvirágzását élte karrierje. Gyakran foglalkoztatott szinkronszínész is volt, a nyolcvanas-kilencvenes években számtalan idősebb nőalakot formált meg.
Magánélete
1936. szeptember 26-án Budapesten, a Terézvárosban feleségül ment Ráthonyi Ákos rendezőhöz.[8] Lányuk, Ráthonyi Zsuzsanna 1940-ben született, 2007-ben hunyt el.[9] Második gyermekük fiú lett volna, de egy bombatámadás miatt idő előtt megindult a szülés, és a Mátrában a gyermeket nem lehetett megmenteni. 1938-1944 között egy rózsadombi villában éltek.[10][11]
A második világháborút követően férje emigrált, lánya pedig 1956-ban követte, miután Tolnay Klári Münnich Ferencnél tett személyes közbenjárására kapott a forradalom leverése után kivándorló vízumot. Bécsben telepedett le, ahol televíziós szerkesztőként dolgozott.
Mészöly DezsőLyukasóra című tévéműsorában 1993-ban vallott a művésznő először Márai Sándorhoz fűződő titkos viszonyáról. 1945-ben mutatta be a Vígszínház Márai Varázs című darabját, amelynek kapcsán megismerkedett személyesen is az íróval. Kettejük kapcsolata olyannyira titkos volt, hogy Márai az Ismeretlen kínai költő elnevezés mögé bújt, aki mögött egy jelentéktelen kínai poétát tételeztek fel, aki a nagy bokszerlázadás idején a fővárostól távol tengette sanyarú napjait, mert az irodalmi életből feltehetően politikai ellenfelei és irodalmi vetélytársai száműzték. Személyes hangú verseit egy távollévő, ismeretlen nevű volt császári táncosnőhöz (Tolnayhoz) írta, akiről is mindenfélét találgattak.[12]
Részlet Márai titkos leveleiből: „Kedd. Ajánlanám a következőket: szerdán, ha nem lesz rossz az idő, 1 h-kor várom a híd budai kijáratánál. Ha esik, akkor a pesti oldalon várom, ugyanabban az időben, az Országház kávéház előtt. Ha szerda valamilyen okból nem jó, akkor pénteken várom, ugyanez időben, ugyanígy: jó időben Budán, esőben Pesten. – Mindenesetre várom szerdán, s ha nem jön, akkor pénteken. Jó lesz így? Kezit, lábát csókolom.”
Tolnay a Művész Színházban ismerkedett meg Darvas Ivánnal, akivel össze is házasodott, de 1958-ban férje börtönbüntetése alatt elváltak. Színpadi sikerei mellett számos filmben is szerepelt. 1995-ben kizárólag az ő személyére építve készített forgatókönyvet és rendezett Lebár József animációs rendező Ajánlás címmel.
1998 őszén a Nemzeti SzínházbanSzabó Magda: Régimódi történet című darabjában próbált, készült a szerepre. 1998. október 27-én otthonában, csendesen, álmában távozott az élők sorából.[13][14]
Születésének 100. évfordulójára a Magyar Posta Zrt. emlékbélyeget bocsátott ki emlékére.[21]
2014-ben díjat alapított emlékére a Tolnay Klári Kulturális és Művészeti Egyesület elnöksége. Az első két díjazott, Reviczky Gábor és Vándor Éva 2014. október 19-én vette át a kitüntetést.[22]
Kőháti Zsolt: Tolnay Klári; Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum–NPI, Bp., 1980 (Filmbarátok kiskönyvtára)
Tolnay Klári egyes szám első személyben; riporter Párkány László; Minerva, Bp., 1988
Márai Sándor: Ismeretlen kínai költő Kr. után a XX. századból; közread. Tolnay Klári, szerk., képvál. Mészöly Dezső; Balassi, Bp., 1994
Párkány László: Tolnay Klári egyes szám első személyben; bőv. kiad.; Codex Print, Bp., 1999 (Nemzeti könyvtár)
Színháztörténeti Konferencia, 2014. Tolnay 100 – a 20. századi (színész)nő választásai. Konferencia a 20. századi magyar színészet, a színészek és közönségük történetéről, 2014. október 30-31. Vígszínház; szerk. Sirató Ildikó; Raszter, Csongrád, 2015