Vámos László (rendező)

Ez a szócikk a rendezőről szól. Hasonló címmel lásd még: Vámos László (egyértelműsítő lap).

Vámos László
A Rivalda 84–85 antológiában megjelent portréja Csigó László felvétele
Született	Weisz László 1928. január 30.[1] Budapest
Elhunyt	1996. február 3. (68 évesen)[1] Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Almási Éva Velez Olívia
Gyermekei	Nóra (1977) Hedda (1981)
Foglalkozása	rendező
Iskolái	Színház- és Filmművészeti Főiskola (1950)
Kitüntetései	Jászai Mari-díj (1955) Jászai Mari-díj (1962) Magyarország Érdemes Művésze díj (1967) Kossuth-díj (1970) Magyarország Kiváló Művésze díj (1980)
Sírhelye	Farkasréti temető (25-4-7)
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Vámos László témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Vámos László (Budapest, 1928. január 30. – Budapest, 1996. február 3.) Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar rendező, érdemes és kiváló művész.

Vámos (Weisz) Imre (1896–1985) magánhivatalnok és Berger Jolán (1899–1963)^[2] fiaként született.^[3] 1950-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán, rögtön azután a Nemzeti Színház rendezője 1952-ig, majd 1955-ig a debreceni Csokonai Nemzeti Színház főrendezője volt. Akkor a budapesti Madách Színházhoz szerződött, ahol 1973-ig rendezett. Shakespeare: Hamlet, dán királyfi című darabjának 1962-es nagy sikerű rendezése után Ausztriába, Németországba, Lengyelországba, Franciaországba és az USA-ba is meghívták rendezni.^[4] 1967 és 1980 között az Operettszínház főrendezője, 1982 és 1990 között pedig a Nemzeti Színház művészeti vezetője és főrendezője volt. 1981-ben megválasztották a Magyar Színházművészeti Szövetség főtitkárává, a tisztséget 1990-ig töltötte be. 1960-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezőtanára, később a színházrendezői tanszék vezetője lett. 1994-től a Magyar Állami Operaház főrendezője, 1995-től haláláig – 1996-ig –, megbízott főigazgatója volt. Rendszeresen rendezett a Magyar Televízióban és a Magyar Rádióban is. Televíziós rendezései közül kiemelkedik a Zenés TV Színház keretei között bemutatott Bánk bán (1974) és a Hunyadi László (1978) című operák tévéváltozatainak rendezése.

• Emlékére Psota Irén díjat alapított, fiatal rendezők, színészek számára
• „Az ő elhivatottsága, tisztessége, szakmai alázata egységes véleményt alakított ki a szakmában. Tanár úr volt, aki mindenkire odafigyelt, aki járta az országot, hogy megismerkedjen a kezdőkkel és mindent lásson, ami a színházi életben történik.” – Békés András^[5]
• „Megteremtette a magyar drámának azt a színvonalát, amely mércéül kell szolgáljon minden darab színrevitelénél Magyarországon.” – Bessenyei Ferenc^[6]
• „Színháza akár prózai volt, akár zenés, Pesten vagy vidéken színész színház volt. Velünk csinálta, belőlünk csinálta. Nagyszerű színészek seregét nevelte fel, hozta sztárhelyzetbe, s amíg lehetősége volt rá, nem engedte el a kezüket. Szinte valamennyiünknek tanára volt, nemcsak a főiskolán, hanem azután is a nagybetűs életben.” – Huszti Péter^[7]
• „Színházország díszpolgára volt Vámos László tanár úr minden színész, kellékes, ügyelő és zeneművész barátja.” – Petrovics Emil^[8]

Vámos László nevének megőrzésére Psota Irén saját anyagi tőkéjéből létrehozta a Vámos László Alapítványt, amely minden évben egy fiatal – a kuratórium által kiválasztott – színházművészt jutalmaz a Vámos László-díjban.^[4] A magas rangú művészi elismerést március 27-én, a Színházi Világnap alkalmából adják át.

• 2002 – Kovalik Balázs
• 2003 – Zsótér Sándor
• 2004 – Schilling Árpád
• 2006 – Léner András
• 2007 – Elek Dóra^[9]
• 2008 – Sopsits Árpád
• 2009 – Béres Attila
• 2010 – Almási-Tóth András^[10]
• 2011 – Bozsik Yvette
• 2012 – Cseke Péter^[11]
• 2013 – Rátóti Zoltán^[12]
• 2014 – Szikora János^[13]
• 2015 – Valló Péter
• 2016 – Karinthy Márton és Pintér Béla
• 2017 – nem adták át
• 2018 – nem adták át^[14]

• A tanú (1969) – Idegorvos (színész)
• Vőlegény (1982)

• Menazséria (1964)
• Antigoné (1965)
• Zenés TV Színház
  • Lendvay Kamilló: A bűvös szék (1972)
  • Robert Planquette: Garasos menyasszony (1972)
  • Hidas Frigyes–Vargha Balázs: Tökéletes alattvaló (1974)
  • Erkel Ferenc: Bánk bán (1975)
  • Francis Poulenc: Az emberi hang (1976)
  • Ránki György–Weöres Sándor: A csendháborító (1976)
  • Erkel Ferenc: Hunyadi László (1978)
  • Hidas Frigyes: Bösendorfer (1978)
  • Lendvay Kamilló: A tisztességtudó utcalány (1979)
  • Igor Stravinsky: Mavra (1979)
  • Jacques Offenbach: Eljegyzés lámpafénynél (1980)
  • Erkel Ferenc: Névtelen hősök (1982)
  • Aldobólyi Nagy György–Szép Ernő–Müller Péter: Vőlegény (1982)
  • Giuseppe Verdi: Falstaff (1984)
  • Vujicsics Tihamér: Éjféli operabemutató (1985)
  • Bágya András–Baranyi Ferenc: Erdők szép virága
• A bolondok grófja (1974)
• Magyar Elektra (1975)
• Tudós nők (1975)
• Sir John Falstaff (1977)
• Éljen az egyenlőség (1980)
• A különc (1980)
• A kegyenc (1983)

• Jászai Mari-díj (1955, 1962)
• Kossuth-díj (1970)
• Érdemes művész (1967)
• Kiváló művész (1980)

• Fábri Magda: A TANÁR ÚR Vámos László-emlékkönyv (Budapest Kiadó – 1997 ISBN 963-8168-26-9)
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
• Magyar Színház
• Madách Színház Archiválva 2009. október 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Színházi adattár. Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet. (Hozzáférés: 2025. február 1.)

• Vámos László a PORT.hu-n (magyarul)
• 168 Óra^{[halott link]}
• HMDB