A
Proterorhinus kérdése az utóbbi időben nagy érdeklődést és vitákat váltott ki. Különböző megközelítésekkel és perspektívákkal a
Proterorhinus vita és kutatás tárgya volt a tudás különböző területein. A társadalomra gyakorolt hatásától az egyéni szintű következményekig a
Proterorhinus felkeltette az akadémikusok, a szakemberek és a hétköznapi emberek figyelmét. Ebben a cikkben a
Proterorhinus-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, elemezzük relevanciáját és feltárjuk lehetséges következményeit. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a
Proterorhinus hogyan alakította és alakítja tovább a jelenlegi tájat, átfogó képet adva erről a fontos témáról.
A Proterorhinus a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Benthophilinae alcsaládjába tartozó nem.
Előfordulásuk
A Proterorhinus-fajok a következő tengerekben fordulnak elő: a Fekete-, az Azovi-, a Kaszpi- és az Égei-tengerben is. A Proterorhinus nasalis és a tarka géb (Proterorhinus semilunaris) új élőhelyeket is meghódítottak, főleg az ember segítségével, de ott inváziós fajjá váltak; az utóbbi faj eljutott Magyarországba és az Amerikai Egyesült Államokba is. Azonban nem mindegyik faj ennyire sikeres; a Proterorhinus tataricus, csak a Krím-félszigeten levő Chornaya folyóban található meg.
Megjelenésük
Fajtól függően a halak hossza 9-11,5 centiméter, míg egy hosszanti sorban 36-54 pikkely lehet.
Életmódjuk
Az összes faj mérsékelt övi és fenéklakó hal. A legtöbb Proterorhinus-faj a brakkvízhez alkalmazkodott és vannak állományaik mind a három vízfélében. Táplálékuk főleg gerinctelenek, de halivadék is.
Szaporodásuk
Az ivarérettséget 1-2 évesen érik el. Az ívási időszakuk fajtól függően tavasszal és nyáron van. Általában a hím őrzi és gondozza az ikrákat.
Rendszerezés
A nembe az alábbi 5 faj tartozik:[1][2][3]
Jegyzetek
- ↑ Stepien C.A., Tumeo M.A. (2006) Invasion genetics of Ponto-Caspian gobies in the Great Lakes: a “cryptic” species, absence of founder effects, and comparative risk analysis. Biological Invasions, 8: 61–78. Archiválva 2012. december 5-i dátummal az Archive.is-en
- ↑ Freyhof, Jörg and Alexander M. Naseka (2007). „Proterorhinus tataricus, a new tubenose goby from Crimea, Ukraine (Teleostei: Gobiidae)”. Ichthyological Exploration of Freshwaters 18 (4), 325–334. o.
- ↑ Neilson M.E., Stepien C.A. (2009) Evolution and phylogeography of the tubenose goby genus Proterorhinus (Gobiidae: Teleostei): evidence for new cryptic species. Biol. J. Linnean Soc., 96: 664–684.
Források
- Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
- Proterorhinus FishBase
- Miller, P.J., 1990. The endurance of endemism: the Mediterranean freshwater gobies and their prospects for survival. J. Fish Biol. 37(Suppl. A):145-156.
- Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol and Freyhof, Berlin. 646 pp.
- Berg, L.S., 1965. Freshwater fishes of the U.S.S.R. and adjacent countries. volume 3, 4th edition. Israel Program for Scientific Translations Ltd, Jerusalem. (Russian version published 1949).
- Freyhof, J. and A.M. Naseka, 2007. Proterorhinus tataricus, a new tubenose goby from Crimea, Ukraine (Teleostei: Gobiidae). Ichthyol. Explor. Freshwat. 18(4):325-334.