Mai cikkünkben a NStB Wyschrad témáját járjuk körbe, amely kérdés már régóta érdeklődést és vitát váltott ki. A NStB Wyschrad releváns és vitatott téma, amely felkeltette az akadémikusok, a szakértők és a nagyközönség figyelmét. Az évek során a NStB Wyschrad számos vizsgálat, tanulmány és elmélkedés tárgya volt, amelyek a témával kapcsolatos különböző szempontokra világítottak rá. Ebben a cikkben elemezzük a NStB Wyschrad kezeléséhez alkalmazott különböző szempontokat és megközelítéseket, annak megértése és hatókörének elmélyítése céljából.
A hét mozdonyt a Maffei Mozdonygyár gyártotta Münchenben1847-ben. Az NStB elnevezte őket WYSCHRAD (más írásmód szerint VYSEHRAD), AUSSIG, JOSEFSTADT, FRANZENSBRUNN,NIEMES és MARIENBAD-nak, valamint a 61-66 pályaszámokat adta nekik. A mozdonyoknak feltűnően magas gőzdómja volt.
1855-ben Az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság (ÁVT) megvette az NStB-t és a mozdonyoknak új pályaszámokat adott. Először 304-309-t, majd 1873-tól IIIf. osztály 219-224-et, mivel a „MARIENBAD“-et 1873-ban selejtezték. 1891-ben az ÁVT magyar szakaszainak államosításakor öt mozdony került MÁV állományba a sorozatból, mint IIq. Osztály 1271-1275.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a NStB – Wyschrad bis Marienbad című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
Ernő Lányi et al.; Közlekedési Múzeum (Hrsg.): Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Közlekedési Dokumentációs Vállalat, Budapest 1985, ISBN 963-552-161-8.
Johann Stockklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich. Verlag Slezak, Wien 1979, ISBN 3-900134-41-3.