Lleshan
| Lleshan | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Albánia |
| Megye | Elbasan |
| Község | Elbasan |
| Alközség | Gjinar |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 41° 02′ 49″, k. h. 20° 10′ 02″41.047082°N 20.167248°EKoordináták: é. sz. 41° 02′ 49″, k. h. 20° 10′ 02″41.047082°N 20.167248°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lleshan falu és régészeti helyszín Albánia középső részén, a Shpat-hegység északnyugati vidékén, Elbasantól légvonalban 10, közúton 17 kilométerre délkeleti irányban. Elbasan megyén és Elbasan községen belül Gjinar alközség települése.[1] Fő nevezetessége a késő bronzkorban épült erődje, amelyet az i. e. 3–2. századig lakott a korabeli, feltehetően illír népesség. A műemlékvédelem alatt álló romokat gyakran lleshani vár (Kalaja e Lleshanit) vagy Sziklavár (Kalaja e Gurit) néven említik.[2]
A lleshani erőd
A mai falutól 2 kilométerre keleti irányban, egy 1190 méter tengerszint feletti magasságú hegytetőn a késő bronzkorban építettek erődöt az itt élők. Az 1987 és 1990 között Riza Hasa vezetésével itt folyt ásatások eredményeként kiderült, hogy bár eleinte – a kor több más késő bronzkori erődítéséhez hasonlóan – a falak csupán az állatállomány védelmét szolgálták, a későbbiekben a faluközösség beköltözött az erődbe, és a vaskorban már tipikus protourbán illír település állt a helyén. 15 hektáros területével a nagyobb korabeli erődök közé tartozott, amelynek védelmét három körkörös védművel oldották meg. A megmunkálatlan kövekből kötőanyag nélkül felrakott masszív falak mellett a település természetes védettségét három oldalról meredek sziklaszirtek biztosították. A hegytető legmagasabb pontján a legkisebb fal fogta közre a 0,1 hektáros akropoliszt, ettől nyugatra terült el az alsóváros. A legkülső falon lévő kaput egy külön barbakánszerű építmény is védte.[3] A bronz- és vaskori agyagedényleletek arról vallanak, hogy a település műveltségére a déli égei civilizációk és az északi glasicac–mati kultúra egyaránt hatottak: a matt felületű vörös kerámia égei kapcsolatokat, míg a karcolással, pontozott szalagmotívumokkal díszített szürke kerámia az északról jövő hatást igazolja.[4]
Az i. e. 5. század után a település részlegesen hellenizálódott, a helyi fazekastermékek mellett egyre több lett az Epidamnoszból és Apollóniából importált kerámia, a házakat a hellén világra jellemző tetőcserepekkel fedték. A leletanyagban különösen érdekes a bikafejet ábrázoló nagyszámú terrakottaszobrocska, amely alapján az ásatásokat vezető Hasa azt a következtetést vonta le, hogy a települést benépesítő, állattartással foglalkozó közösség az Artemisz-kultuszt követte.[5] Albánia területéről innen került elő az egyik legnagyobb éremkincs az i. e. 3–2. századból: a mintegy 3600 ezüst- és bronzveret között elsősorban Amantia, Órikosz, Szkodra, Epidamnosz és Apollónia pénzei fordultak elő nagy számban.[6]
Jegyzetek
- ↑ Ligj Nr. 115/2014 për ndarjen administrativo-territoriale të njësive të qeverisjes vendore në Republiken e Shqipërisë. Fletorja Zyrtare, 137. sz. (2014) 6365–6390. o. arch
- ↑ Lista e monumenteve – Rrethi i Elbasanit (’Műemlékek jegyzéke – Elbasan kerület’). imk.gov.al (Hozzáférés: 2018. szeptember 14.) arch
- ↑ Ceka 2013 :50.; Korkuti 2013 :130., 165., 260.
- ↑ Korkuti 2013 :260–261.
- ↑ Korkuti 2013 :261–262.
- ↑ Korkuti 2013 :261. Vö. Jacques 2009 :95.
Források
- ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467
- ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386
- ↑ Korkuti 2013: Muzafer Korkuti: Albania: Archaeological studies on the prehistory of Albania. Tirana: Academy of Sciences of Albania. 2013. ISBN 9789995610517