A mai világban a Kiskutas továbbra is állandó érdeklődés és vita téma. Idővel jelentősége megnőtt, és a társadalom különböző szektoraira hatással volt. A személyes szinttől a szakmai szintig a Kiskutas olyan kulcsfontosságú pontnak bizonyult, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Hatása a világ minden szegletére kiterjedt, minden korú, kultúrájú és állapotú embert érintve. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Kiskutas különböző aspektusait, és azt, hogy hogyan alakította és alakítja tovább a valóságunkat.
Kiskutas | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
Vármegye | Zala | ||
Járás | Zalaegerszegi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Halász Gábor (független) | ||
Irányítószám | 8911 | ||
Körzethívószám | 92 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 189 fő (2023. jan. 1.) | ||
Népsűrűség | 36,25 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 4,69 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 54′ 48″, k. h. 16° 47′ 49″Koordináták: é. sz. 46° 54′ 48″, k. h. 16° 47′ 49″ | |||
Kiskutas weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiskutas témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kiskutas község Zala vármegyében, a Zalaegerszegi járásban.
Zalaegerszegtől 8 kilométerre északnyugatra helyezkedik el, főutcája a megyeszékhelytől Andrásfáig vezető 7404-es út.
A település nevét 1211-ben II. András magyar király határjárási oklevele említette először, amikor a király a Gébárt nevű várföldet Fábiánnak és Vincének adta, mely nyugat és észak felől az ő Kutas és Lovászi nevű ősi földjeikkel volt határos. Fábiánnak három fia: Krejnik, Androcinus, és Máté 1264-ben osztoztak meg Kutason, Aracsán és Lovásziban levő birtokaikon.
1364-ben a Kutasi család tagjai Kutasi Kálóz fia, Pál fia János és fia Kálóz megegyeztek kutasi birtokaikkal kapcsolatban.
1371-ben Ákos mester és fiai Kutasiként vannak említve. Ákos fia László 1386-ban kelt végrendeletében Kutas felét a feleségére hagyta, míg másik felét unokahugának, Sárának, Mikcs özvegyének hagyta. Ekkortájt említtették először Nagykutas néven a Mikcs özvegye birtokában lévő Kutast, ahol 1412-ben Éberhárd püspöknek is volt 11 jobbágya. Míg a másik Kutas, a mai Kiskutas és Kálócfa az 1386-os végrendelet szerint Kutasi László halála után annak özvegyéé lett. Ettől kezdve említették külön Nagykutast és Kiskutast. Nevét az írásos emlékekben 1439-től olvashatjuk Kyskuthus alakban.
Időszak | Név | Jelölő szervezet |
---|---|---|
1990–1994 | Tóth József | független |
1994–1998 | független | |
1998–2002 | független | |
2002–2006 | Id. Tóth József | független |
2006–2010 | Halász Gábor | független |
2010–2014 | független | |
2014–2019 | független | |
2019-től | független |
A település népességének változása:
Lakosok száma | 171 | 167 | 211 | 175 | 197 | 189 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 98,9%. A lakosok 70,1%-a római katolikusnak, 4,2% reformátusnak, 2,6% evangélikusnak, 7,8% felekezeten kívülinek vallotta magát (14,6% nem nyilatkozott).
<ref>
címke; nincs megadva szöveg a(z) 19önkvál
nevű lábjegyzeteknek