Manapság a Gácsi Mihály rendkívül releváns téma, amely a társadalom széles spektrumának figyelmét felkeltette. A technológia és a globalizáció folyamatos fejlődésével a Gácsi Mihály a vita és a vita központi pontjává vált különböző területeken. Az akadémiai területtől a munka világán át a politikai szféráig a Gácsi Mihály egy sor elmélkedést és kérdést generált, amelyek a kortárs társadalomra gyakorolt hatását kívánják megérteni. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Gácsi Mihály-hez kapcsolódó különböző szempontokat, elemezve annak különböző területekre gyakorolt hatásait, és átfogó képet adunk erről a témáról, amely ma nagyon fontos.
Gácsi Mihály | |
Született | 1926. augusztus 10. Budapest |
Elhunyt | 1987. február 5. (60 évesen) Zalaegerszeg |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | Munkácsy Mihály-díj (1974) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Gácsi Mihály (Budapest, 1926. augusztus 10. – Zalaegerszeg, 1987. február 5.) Munkácsy-díjas grafikus.
Szabadiskolában tanult, majd 1949-től 1956-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendéke volt. Mesterei Domanovszky Endre, Hincz Gyula és Koffán Károly voltak.
1956-tól 1974-ig a Szolnoki művésztelep jelentős alkotója volt. 1974-től Hódmezővásárhelyen, majd 1976-tól haláláig Zalaegerszegen élt. A linóleummetszet és a rézkarc technikájának kiváló ismerője volt. Anekdotázó hangvételű karikaturisztikus ábrázolásmód alkotja jellegzetes kifejezésmódját. Kezdetben önironikus, kissé dekadens kifejezésű műveket készített.
Formanyelve mindvégig azonos, kisarkított figurativitás, különös groteszk, torz formaképzés jellemzi. A művészettörténet grafikáiról ismeri Gácsi Mihályt. Folyóiratokba dolgozott, könyveket, kiadványokat, valamint meséket illusztrált. Mindezek mellett festett, utolsó éveiben inkább már csak azzal foglalkozott. (Tájképek, csendéletek). Grafikáinak legfontosabb jellemzői: a humor és irónia, alkotásai mégis inkább drámaiak. Félelem a szépség elmúlásától, félelem a gépies világtól, ezt fejezik ki pesszimista hangulatú képei.