Chlorophyceae
 | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||
| ||||||||
| Hivatkozások | ||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Chlorophyceae témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Chlorophyceae témájú kategóriát. |
A Chlorophyceae a valódi zöldmoszatok egyik, jobbára ultraszerkezet alapján megkülönböztethető csoportja.[2] Általában a klorofill a és b dominanciája miatt zöldek. Kloroplasztiszuk lehet lemezes, tányérszerű, hálós, pohár alakú, spirális vagy szalagos. Legtöbb fajuk plasztisza rendelkezik pirenoidokkal. Ezek a keményítőt fehérje körül tárolják. Egyes fajai olajcseppekben is tárolhatnak energiát. Sejtfaluk belső cellulóz- és külső pektózrétegből áll.
Morfológia
Lehetnek egysejtűek, kolóniaképzők vagy valódi többsejtű fonalas fajok. Ivartalan szaporodásuk az elődsejtek mitózisával kialakult ostoros zoospórákkal történik. Spórái lehetnek aplanospórák, hipnospórák, akinéták, ezenkívül előfordulhat palmelloid állapot is. Ivaros szaporodásuk lehet izogám, anizogám vagy oogám is. Fikoplasztjuk van mikrotubulusokkal. Ostorai száma egy és több száz közt lehet, ezeken nincs masztigonéma. 2–4 ostor esetén alapi testén 4 mikrotubulus-gyökér van kereszt alakban. Rizoplasztja az alapi testeket összeköti és a magig tart, mitózisa zárt. Plazmodezmái a sejteket összekötik, életciklusa haplobionta.[3]
Biokémia
Klorofill a és b mellett β-karotint is tartalmaznak. A Dunaliella salina bizonyos tápanyagok korlátozása mellett több karotinoidot termel.[4][5]
Taxonómia
Két morfológiai csoportjuk van ostoraik helyzete alapján, a CW és a DO. A CW ostorai az óramutató járásának megfelelően (CW, 1–7 óránál) mozognak, például ilyen a Chlamydomonadales, míg a DO esetén egymással közvetlenül szemben vannak (12–6 óránál), például ilyen a Sphaeropleales.[6]
Szaporodás
Vegetatív szaporodásuk feldarabolódással történik, ivartalan szaporodásuk ostoros zoospórákkal. Előfordulhat haplospóra és évelés. Szaporodhatnak mitospórákkal, ami nem található meg a Spyrogyrában. Ivaros szaporodásuk változatos az ivarsejtek típusában és kialakulásában, ez lehet izogám (például Chlamydomonas, Ulothrix), anizogám (például Chlamydomonas, Eudorina) vagy oogám (például Chlamydomonas, Volvox). A Chlamydomonas mindegyik változatra képes.
Számos közös jellemzőjük van a szövetes növényekkel, beleértve az aszimmetrikus ostoros sejteket, a magburok mitóziskori lebomlását és a kutikulában lévő fitokrómokat, flavonoidokat és prekurzoraikat.[7]
Élőhely
Legtöbb fajuk szabadon élő, a Pediludiella daitoensis csillósokban fordul elő.[8] Nem fotoszintetikus fajai szabadon élő ozmotróf ostorosok.[9]
Taxonok
2023 májusában az AlgaeBase-ben az alábbi rendek szerepeltek itt:
- Chaetopeltidales C. J. O'Kelly, Shin Watanabe et G. L. Floyd – 16 faj
- Chaetophorales Wille – 225 faj
- Chlamydomonadales F. E. Fritsch (más néven Volvocales) – 1793 faj
- Oedogoniales Heering – 792 faj
- Sphaeropleales Luerssen – 941 faj
Emellett az AlgaeBase-ben ismeretlen helyzetű (rendbe nem helyezett) taxonjai is vannak:
- Dangeardinellaceae Ettl - 1 faj
További rendek például:
- Dunaliellales: a Dunaliella és a Dunaliellaceae az AlgaeBase-ben a Chlamydomonadales tagjai[10]
- Chlorococcales: a Chlorococcum és a Chlorococcaceae az AlgaeBase-ben a Chlamydomonadales tagjai[11]
- Microsporales: a Microspora és a Microsporaceae az AlgaeBase-ben a Sphaeropleales részei[12]
- Tetrasporales: a Tetraspora és a Tetrasporaceae az AlgaeBase-ben a Chlamydomonadales tagjai[13]
Genetika
Az Oedocladium carolinianum ptDNS-e II. csoportbeli intronokat tartalmaz. A Viridiplantae általános ősi jellemzője a ptDNS-ben lévő hosszú fordított ismétlődés. Ez például az Oedocladiumban megtalálható, néhány más rend legalább egyes fajaiban (például Chaetophorales, Chaetopeltidales) nem. Itt nem találhatók meg a Chlorophytában gyakori accD, minD, rpl19, tilS, ycf20 gének.[14] A Haematococcus lacustris ptDNS-ét 2018-ban szekvenálták Bauman et al., 1 351 631 bp-os hosszával a legnagyobb addig szekvenált plasztiszgenom.[15]
A fordított ismétlődés elvesztése a Chaetophoralesben és a Chaetopeltidalesben apomorf.[14]
Filogenetika
A Chlorodendrophyceae, Pedinophyceae, Ulvophyceae és Trebouxiophyceae csoportokhoz hasonlóan a Chlorophyta koronacsoportjának tagja, és két nagy kládja van, a CS és az OCC, ahová a Chlamydomonadales és a Sphaeopleales, illetve az Oedogoniales, a Chaetophorales és a Chaetopeltidales tartoznak. Utóbbiban az Oedogoniales a Chaetophorales és a Chaetopeltidales kládjának testvértaxonja.[14] A CS-t nevezik SV-nek is, ahol a V a Volvocalesre, a Chlamydomonadales szinonimájára utal.[16]
Jelentőség
A Chlamydomonas reinhardtii modellszervezet,[17] melynek teljes genomját 2007-ben szekvenálták.[18] Az Asterarcys quadricellulare-kivonat megvédheti a H9c2 kardiomioblasztokat a hidrogén-peroxid indukálta oxidatív stressztől és az emiatt bekövetkező apoptózistól. Hatása az N-acetilciszteinéhez hasonló mértékű.[19]
Jegyzetek
- ↑ Warming E. Haandbog i den systematiske botanik, 2, 434. o. (1890), Warming E. Haandbog i den systematiske botanik, 3, 434. o. (1892)
- ↑ Štenclová, Lenka, Karolina Fučíková, Jan Kaštovský, and Marie Pažoutová (2017. december 1.). „Molecular and morphological delimitation and generic classification of the family Oocystaceae (Trebouxiophyceae, Chlorophyta)”. J Phycol 53 (6), 1263–1282. o. DOI:10.1111/jpy.12581. PMID 28833138.
- ↑ Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.
- ↑ Saha SK, Kazipet N, Murray P (2018. április 30.). „The Carotenogenic Dunaliella salina CCAP 19/20 Produces Enhanced Levels of Carotenoid under Specific Nutrients Limitation”. Biomed Res Int 2018, 7532897. o. DOI:10.1155/2018/7532897. PMID 29854788. PMC 5952566.
- ↑ Serive B, Nicolau E, Bérard JB, Kaas R, Pasquet V, Picot L, Cadoret JP (2017. február 23.). „Community analysis of pigment patterns from 37 microalgae strains reveals new carotenoids and porphyrins characteristic of distinct strains and taxonomic groups”. PLoS One 12 (2), e0171872. o. DOI:10.1371/journal.pone.0171872. PMID 28231253. PMC 5322898.
- ↑ Lewis LA, McCourt RM (2004. október 1.). „Green algae and the origin of land plants”. American Journal of Botany 91 (10), 1535–1556. o. DOI:10.3732/ajb.91.10.1535. PMID 21652308.
- ↑ Raven PH, Eichhorn SE, Evert RF. The Biology of Plants, 7th, New York: W. H. Freeman and Company, 335. o. (2005)
- ↑ Hoshina R, Hayakawa MM, Kobayashi M, Higuchi R, Suzaki T (2020. január 20.). „Pediludiella daitoensis gen. et sp. nov. (Scenedesmaceae, Chlorophyceae), a large coccoid green alga isolated from a Loxodes ciliate”. Sci Rep 10, 628. o. DOI:10.1038/s41598-020-57423-x. PMID 31959793. PMC 6971069.
- ↑ Pánek T, Barcytė D, Treitli SC, Záhonová K, Sokol M, Ševčíková T, Zadrobílková E, Jaške K, Yubuki N, Čepička I, Eliáš M (2022. március 17.). „A new lineage of non-photosynthetic green algae with extreme organellar genomes”. BMC Biol 20. DOI:10.1186/s12915-022-01263-w. PMID 35296310. PMC 8928634.
- ↑ Dunaliella. AlgaeBase. National University of Ireland, Galway. World Register of Marine Species. (Hozzáférés: 2022. február 25.)
- ↑ Chlorococcum. AlgaeBase. National University of Ireland, Galway. World Register of Marine Species. (Hozzáférés: 2022. február 25.)
- ↑ Microspora. AlgaeBase. National University of Ireland, Galway. World Register of Marine Species. (Hozzáférés: 2022. február 25.)
- ↑ Tetraspora. AlgaeBase. National University of Ireland, Galway. World Register of Marine Species. (Hozzáférés: 2022. február 25.)
- ↑ a b c Brouard J-S, Turmel M, Otis C, Lemieux C (2016. október 25.). „Proliferation of group II introns in the chloroplast genome of the green alga Oedocladium carolinianum (Chlorophyceae)”. PeerJ 4, e2627. o. DOI:10.7717/peerj.2627. PMID 27812423. PMC 5088586.
- ↑ Bauman N, Akella S, Hann E, Morey R, Schwartz AS, Brown R, Richardson TH (2018. március 22.). „Next-generation sequencing of Haematococcus lacustris reveals an extremely large 1.35-megabase chloroplast genome”. Genome Announc 6 (12), e00181-18. o. DOI:10.1128/genomeA.00181-18. PMID 29567741. PMC 5864939.
- ↑ Fučíková K, Lewis PO, Neupane S, Karol KG, Lewis LA (2019. május 15.). „Order, please! Uncertainty in the ordinal-level classification of Chlorophyceae”. PeerJ 7, e6899. o. DOI:10.7717/peerj.6899. PMID 31143537. PMC 6525593.
- ↑ Chlamydomonas reinhardtii resources at the Joint Genome Institute. . (Hozzáférés: 2010. augusztus 20.)
- ↑ Merchant SS, Prochnik SE, Vallon O, Harris EH, Karpowicz SJ, Witman GB, Terry A, Salamov A, Fritz-Laylin LK, Marechal-Drouard L, Marshall WF, Qu L-H, Nelson DR, Sanderfoot AA, Spalding MH, Kapitonov VV, Ren Q, Ferris P, Lindquist E, Shapiro H, Lucas SM, Grimwood J, Schmutz J, Cardol P, Cerutti H, Chanfreau G, Chen C-L, Cognat V, Croft MT, Dent R (2007). „The Chlamydomonas Genome Reveals the Evolution of Key Animal and Plant Functions”. Science 318 (5848), 245–250. o. DOI:10.1126/science.1143609. PMID 17932292. PMC 2875087.
- ↑ Saadaoui I, Bounnit T, Mraiche F, Joseph JM, Cherif M, Al-Jabri H (2022. december 30.). „Asterarcys quadricellulare (Chlorophyceae) protects H9c2 cardiomyoblasts from H2O2-induced oxidative stress”. Mol Cell Biochem 478 (9), 1915–1925. o. DOI:10.1007/s11010-022-04626-7. PMID 36583795. PMC 10359365.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Chlorophyceae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.