Ebben a cikkben a Chlorophyceae témáját fogjuk részletesen megvizsgálni, mivel ez egy olyan téma, amely ma nagy érdeklődést vált ki. A Chlorophyceae eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig vita és vita tárgya volt különböző területeken. Az évek során a Chlorophyceae fejlődött, és az elemzési kontextustól függően különböző jelentéseket kapott. Ezért fontos elmélyedni annak természetében, jellegzetes tulajdonságaiban és a mindennapi életre gyakorolt hatásaiban. Hasonlóképpen, különböző nézőpontokkal és megközelítésekkel foglalkozunk majd, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy átfogó jövőképet kapjunk a Chlorophyceae-ről, hogy megértsük annak fontosságát és relevanciáját ma.
A Chlorophyceae a valódi zöldmoszatok egyik, jobbára ultraszerkezet alapján megkülönböztethető csoportja.[2] Általában a klorofill a és b dominanciája miatt zöldek. Kloroplasztiszuk lehet lemezes, tányérszerű, hálós, pohár alakú, spirális vagy szalagos. Legtöbb fajuk plasztisza rendelkezik pirenoidokkal. Ezek a keményítőt fehérje körül tárolják. Egyes fajai olajcseppekben is tárolhatnak energiát. Sejtfaluk belső cellulóz- és külső pektózrétegből áll.
Morfológia
Lehetnek egysejtűek, kolóniaképzők vagy valódi többsejtű fonalas fajok. Ivartalan szaporodásuk az elődsejtek mitózisával kialakult ostoros zoospórákkal történik. Spórái lehetnek aplanospórák, hipnospórák, akinéták, ezenkívül előfordulhat palmelloid állapot is. Ivaros szaporodásuk lehet izogám, anizogám vagy oogám is. Fikoplasztjuk van mikrotubulusokkal. Ostorai száma egy és több száz közt lehet, ezeken nincs masztigonéma. 2–4 ostor esetén alapi testén 4 mikrotubulus-gyökér van kereszt alakban. Rizoplasztja az alapi testeket összeköti és a magig tart, mitózisa zárt. Plazmodezmái a sejteket összekötik, életciklusa haplobionta.[3]
Biokémia
Klorofill a és b mellett β-karotint is tartalmaznak. A Dunaliella salina bizonyos tápanyagok korlátozása mellett több karotinoidot termel.[4][5]
Taxonómia
Két morfológiai csoportjuk van ostoraik helyzete alapján, a CW és a DO. A CW ostorai az óramutató járásának megfelelően (CW, 1–7 óránál) mozognak, például ilyen a Chlamydomonadales, míg a DO esetén egymással közvetlenül szemben vannak (12–6 óránál), például ilyen a Sphaeropleales.[6]
Szaporodás
Vegetatív szaporodásuk feldarabolódással történik, ivartalan szaporodásuk ostoros zoospórákkal. Előfordulhat haplospóra és évelés. Szaporodhatnak mitospórákkal, ami nem található meg a Spyrogyrában. Ivaros szaporodásuk változatos az ivarsejtek típusában és kialakulásában, ez lehet izogám (például Chlamydomonas, Ulothrix), anizogám (például Chlamydomonas, Eudorina) vagy oogám (például Chlamydomonas, Volvox). A Chlamydomonas mindegyik változatra képes.
Számos közös jellemzőjük van a szövetes növényekkel, beleértve az aszimmetrikus ostoros sejteket, a magburok mitóziskori lebomlását és a kutikulában lévő fitokrómokat, flavonoidokat és prekurzoraikat.[7]
Az Oedocladium carolinianumptDNS-e II. csoportbeli intronokat tartalmaz. A Viridiplantae általános ősi jellemzője a ptDNS-ben lévő hosszú fordított ismétlődés. Ez például az Oedocladiumban megtalálható, néhány más rend legalább egyes fajaiban (például Chaetophorales, Chaetopeltidales) nem. Itt nem találhatók meg a Chlorophytában gyakori accD, minD, rpl19, tilS, ycf20 gének.[14] A Haematococcus lacustris ptDNS-ét 2018-ban szekvenálták Bauman et al., 1 351 631 bp-os hosszával a legnagyobb addig szekvenált plasztiszgenom.[15]
A fordított ismétlődés elvesztése a Chaetophoralesben és a Chaetopeltidalesben apomorf.[14]
↑Štenclová, Lenka, Karolina Fučíková, Jan Kaštovský, and Marie Pažoutová (2017. december 1.). „Molecular and morphological delimitation and generic classification of the family Oocystaceae (Trebouxiophyceae, Chlorophyta)”. J Phycol53 (6), 1263–1282. o. DOI:10.1111/jpy.12581. PMID28833138.
↑Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID30257078. PMC6492006.
↑Saha SK, Kazipet N, Murray P (2018. április 30.). „The Carotenogenic Dunaliella salina CCAP 19/20 Produces Enhanced Levels of Carotenoid under Specific Nutrients Limitation”. Biomed Res Int2018, 7532897. o. DOI:10.1155/2018/7532897. PMID29854788. PMC5952566.
↑Serive B, Nicolau E, Bérard JB, Kaas R, Pasquet V, Picot L, Cadoret JP (2017. február 23.). „Community analysis of pigment patterns from 37 microalgae strains reveals new carotenoids and porphyrins characteristic of distinct strains and taxonomic groups”. PLoS One12 (2), e0171872. o. DOI:10.1371/journal.pone.0171872. PMID28231253. PMC5322898.
↑Raven PH, Eichhorn SE, Evert RF. The Biology of Plants, 7th, New York: W. H. Freeman and Company, 335. o. (2005)
↑Hoshina R, Hayakawa MM, Kobayashi M, Higuchi R, Suzaki T (2020. január 20.). „Pediludiella daitoensis gen. et sp. nov. (Scenedesmaceae, Chlorophyceae), a large coccoid green alga isolated from a Loxodes ciliate”. Sci Rep10, 628. o. DOI:10.1038/s41598-020-57423-x. PMID31959793. PMC6971069.
↑Pánek T, Barcytė D, Treitli SC, Záhonová K, Sokol M, Ševčíková T, Zadrobílková E, Jaške K, Yubuki N, Čepička I, Eliáš M (2022. március 17.). „A new lineage of non-photosynthetic green algae with extreme organellar genomes”. BMC Biol20. DOI:10.1186/s12915-022-01263-w. PMID35296310. PMC8928634.
↑ abcBrouard J-S, Turmel M, Otis C, Lemieux C (2016. október 25.). „Proliferation of group II introns in the chloroplast genome of the green alga Oedocladium carolinianum (Chlorophyceae)”. PeerJ4, e2627. o. DOI:10.7717/peerj.2627. PMID27812423. PMC5088586.
↑Bauman N, Akella S, Hann E, Morey R, Schwartz AS, Brown R, Richardson TH (2018. március 22.). „Next-generation sequencing of Haematococcus lacustris reveals an extremely large 1.35-megabase chloroplast genome”. Genome Announc6 (12), e00181-18. o. DOI:10.1128/genomeA.00181-18. PMID29567741. PMC5864939.
↑Fučíková K, Lewis PO, Neupane S, Karol KG, Lewis LA (2019. május 15.). „Order, please! Uncertainty in the ordinal-level classification of Chlorophyceae”. PeerJ7, e6899. o. DOI:10.7717/peerj.6899. PMID31143537. PMC6525593.
↑Merchant SS, Prochnik SE, Vallon O, Harris EH, Karpowicz SJ, Witman GB, Terry A, Salamov A, Fritz-Laylin LK, Marechal-Drouard L, Marshall WF, Qu L-H, Nelson DR, Sanderfoot AA, Spalding MH, Kapitonov VV, Ren Q, Ferris P, Lindquist E, Shapiro H, Lucas SM, Grimwood J, Schmutz J, Cardol P, Cerutti H, Chanfreau G, Chen C-L, Cognat V, Croft MT, Dent R (2007). „The Chlamydomonas Genome Reveals the Evolution of Key Animal and Plant Functions”. Science318 (5848), 245–250. o. DOI:10.1126/science.1143609. PMID17932292. PMC2875087.
↑Saadaoui I, Bounnit T, Mraiche F, Joseph JM, Cherif M, Al-Jabri H (2022. december 30.). „Asterarcys quadricellulare (Chlorophyceae) protects H9c2 cardiomyoblasts from H2O2-induced oxidative stress”. Mol Cell Biochem478 (9), 1915–1925. o. DOI:10.1007/s11010-022-04626-7. PMID36583795. PMC10359365.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Chlorophyceae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.