Bigér (Bigăr) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Bánság |
Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Krassó-Szörény |
Község | Berszászka |
Rang | falu |
Községközpont | Berszászka |
Irányítószám | 327026 |
SIRUTA-kód | 51467 |
Népesség | |
Népesség | 135 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | - |
Népsűrűség | 54 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 550-600 m |
Terület | 2,5 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 44° 39′ 53″, k. h. 22° 06′ 12″44.664852°N 22.103378°EKoordináták: é. sz. 44° 39′ 53″, k. h. 22° 06′ 12″44.664852°N 22.103378°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bigér témájú médiaállományokat. | |
Bigér, 1911-ig Schnellersruhe (románul: Bigăr, németül: Schnellersruhe, csehül: Bígr) falu Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében.
Az Almás-hegységben fekvő hegyvidéki település.
Korábbi nevét Andreas Schneller tábornokról, a Temesi Bánság katonai főkormányzójáról kapta, aki megalapítását elrendelte. Ezt a nevet azonban csak a közigazgatásban használták. A helységnévrendezés idején a nép által használt nevet tették hivatalossá, amelyet a tőle nyugatra fekvő tisztásról (Poiana Bigărului) kapott. A román (délszláv eredetű) bigăr szó 'vízkelet'-et jelent.
Plzeň, Litoměřice, Klatovy és Chrudim vidékéről származó cseh telepesek alapították 1827-ben, előbb hat és fél kilométerrel lejjebb, a Debelilug nevű helyen, ahonnan vízhiány miatt költözött mai helyére, a Szretinye-erdő völgyteknőjében fekvő, T alakú irtásra.
Lakói előbb főként favágással, mészégetéssel és tejtermeléssel foglalkoztak, de az erdő tisztásain szétszórva szántóföldeik is voltak. A kozlai szénbánya megindulása után sokan bányásznak álltak vagy fuvarozással keresték kenyerüket. Gr. August Bouglas 1897-ben a falu határában, a Sirinea-patak mellett nyitott szénbányát, amely az 1980-as évekig működött. Emellett 1980 és 1994 között egy másik bányát is műveltek a Paláška mellett. A falut Kozlával összekötő 17 kilométeres út a 20. század elején épült.
Római katolikus gyülekezete 1850-ig Újmoldova, majd Weitzenried filiája volt. Iskolájában 1864 és 1907 között csehországi cseh, majd 1908 és 1914 között magyar tanítók tanítottak. 1929-ben ismét Csehországból érkezett cseh tanító.
Az 1947–49-es időszakban 124–153 fő repatriált Csehországba, a korábbi Szudétavidékre, közülük 1955-ig 38-an visszatértek. A falusiak endogám közösséget alkotnak, a viszonylag kevés családnév mellett gazdag ragadványnévrendszerrel.