A modern világban a Władysław Reymont minden korosztály és kultúra állandó érdeklődésének témája lett. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár a történelmi relevanciája, akár a személyes szintű befolyása miatt, a Władysław Reymont továbbra is széles körben megvitatott és tanulmányozott téma. Az évek során a Władysław Reymont-ről bebizonyosodott, hogy döntő szerepet játszik abban, hogyan éljük életünket, és hogyan érzékeljük a körülöttünk lévő világot. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Władysław Reymont különböző aspektusait, és megvitatjuk annak fontosságát a jelenlegi kontextusban.
Władysław Stanisław Reymont | |
Született | Stanisław Władysław Rejment 1867. május 7. Kobiele Wielkie |
Elhunyt | 1925. december 5. (58 évesen) Varsó |
Állampolgársága | |
Nemzetisége | lengyel |
Házastársa | Aurelia Szacnajder Szabłowska |
Foglalkozása | író |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Powązki temető (1925. december 9. – ) |
Władysław Stanisław Reymont aláírása | |
Władysław Stanisław Reymont | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Władysław Stanisław Reymont témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Władysław Stanisław Reymont, eredeti nevén Stanisław Władysław Rejment (Kobiele Wielkie, 1867. május 7. – Varsó, 1925. december 5.) – lengyel író. Az Ifjú Lengyelország kritikai realizmusának egyik legfőbb képviselője, munkásságát naturalista elemek jellemzik. Négy kötetes Parasztok című regényéért, a „paraszti eposzért” 1924-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.
Reymont apja kántor volt, a fiát szabóinasnak adta Varsóba. A fiú azonban a segédlevél megszerzése után otthagyta az iparosmesterséget. 18 éves korában megszökött otthonról, és beállt vándorszínésznek. Később egy évig a Varsó–Bécs vasútvonalon dolgozott, majd Németországban tagja lett egy spiritiszta körnek. Innen ismét egy vándorszínész társulathoz szegődött el, azután egy Krosnova nevű faluban vasúti gyakornok lett, ezt követően pedig a chenstochowai pálos kolostorban novíciusnak állt. Ezek az évek adták számára azt az élettapasztalatot, azt a valóságismeretet, amelyeket aztán a műveiben is felhasznált.
Első novelláit Krosnovából küldte a varsói liberális Prawdába és a nemzeti demokrata Glosba. 1893-ban Varsóba költözött. 1899-ben vasúti balesetet szenvedett, ezért élete végéig kártérítést kapott. Irodalmi munkássága révén is egyre jobb anyagi körülmények közé került. Többször járt Olaszországban és Franciaországban. 1919-től 1920-ig az Amerikai Egyesült Államokban is élt. Az első világháború után a Kolaczkowo nevű kis tanyát megvásárolta, s ott élt élete végéig. Varsóban halt meg.