Napjainkban a Turzás rendkívül releváns téma, amely a társadalom különböző területein nagy jelentőséget kapott. A Turzás jelentősége abban rejlik, hogy hatással van az emberek mindennapi életére, valamint a globális döntéshozatalra. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Turzás következményeit, elemezve annak okait, hatásait és lehetséges megoldásait. A Turzás eredetétől jelenlegi helyzetéig vita és elmélkedés tárgya volt, és döntő szerepet játszik a világ alakításában, amelyben élünk. Multidiszciplináris megközelítéssel igyekszünk megvilágítani a Turzás körüli különböző szempontokat, azzal a céllal, hogy olvasóinknak teljes és naprakész képet kapjanak erről a nagyon releváns témáról.
A turzás az épülő sekély tengerparti területek sajátos homokformája. A turzások a partvonallal párhuzamosan futó, csekély magasságú, ám sokszor igen hosszan, több tíz kilométeren keresztül elnyúló szigetek, félszigetek. Néhol szigetsorként bukkannak a felszínre.
A turzások kizárólag sekély tengerpartokon alakulnak ki. A tenger felől érkező hullámmozgás a partvidékről anyagot ragad el, ami a part víz alatt fekvő részén lerakódik. Az ilyen partok igen lassan mélyülnek a tenger irányában. A turzás ott képződik, ahol a partra kifutó hullámok elveszítik hordalékszállító mozgási energiájukat és a törmelékanyag a fenéken felhalmozódik. A hordalék idővel meghaladja a tenger szintjét. Minden a turzásra futó hullám újabb anyagszemcséket rak le, mielőtt víz visszafolyna a tengerbe. A növekedését gyorsítja, ha időnként nagy energiájú hullámok egészen a turzás tetejéig csapnak. Ilyenkor a víz nem sodor vissza anyagot a tengerbe, hanem a homokban elszivárogván újabb szemcséket rak le. A turzás gerincvonala a legmagasabb hullámok magasságával egyenlő. (A puszta homokot a szél esetleg dűnékbe rendezi, ezért a turzás tovább magasodik.)