Szakos Gyula

A következő cikk a Szakos Gyula témával foglalkozik, amely nagyon aktuálissá vált az elmúlt években. A Szakos Gyula olyan téma, amely sok ember érdeklődését felkeltette, hiszen jelentős hatással van mindennapi életünk különböző területeire. Ebben a cikkben a Szakos Gyula különböző nézőpontjait, valamint annak mai fontosságát vizsgáljuk meg. Ezen túlmenően elemezzük a Szakos Gyula különböző kontextusokban rejlő következményeit, a politikától a technológiáig, beleértve a kultúrát és általában a társadalmat. Kétségtelenül a Szakos Gyula olyan téma, amelyet érdemes alaposan megvizsgálni, hogy megértsük hatókörét és a jövőbeni lehetséges következményeket.
Szakos Gyula
Született1916. augusztus 10.
Sótony
Elhunyt1992. június 20. (75 évesen)
Székesfehérvár
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • katolikus püspök
Tisztsége
  • címzetes püspök (1979. március 31. – )
  • segédpüspök (1979. március 31. – )
  • székesfehérvári katolikus püspök (1982. április 5. – 1991. szeptember 13.)
SírhelyeSzent István-székesegyház
székesfehérvári püspök
Vallásarómai katolikus egyház
Pappá szentelés1939. július 9.
Bécs
Püspökké szentelés1979. április 30.
Esztergom
Szentelők

Hivatalszékesfehérvári segédpüspök
Hivatali idő19791982

Hivatalszékesfehérvári püspök
Hivatali idő19821991
ElődjeKisberk Imre
UtódjaTakács Nándor

Szakos Gyula (Sótony, 1916. augusztus 10.Székesfehérvár, 1992. június 20.) székesfehérvári segédpüspök (1979–1982) majd megyéspüspök (1982–1991), az Országos Liturgikus Tanács és az Országos Magyar Cecília Társulat elnöke.[1][2] Jelmondata: „In caritate servire”, vagyis: „Szeretetben szolgálni”.

Pályafutása

Teológiai tanulmányait a Szombathelyi egyházmegye növendékeként[2] a bécsi Pázmáneumban végezte.[1] 1939. június 9-én szentelték pappá ugyanott; teológiai doktorátust is szerzett. Ezt követően Kőszegen volt káplán, majd 1940-től püspöki szertartó, 1941-től egyházmegyei segéd- majd főtanfelügyelő és püspöki titkár. 1948-tól hitoktatási felügyelőként, valamint irodaigazgatóként szolgált Kovács Sándor szombathelyi püspök mellett.[1][2]

1951-ben állami nyomásra elhagyta a püspöki székvárost.[2] 1951–1974 között Zalaerdődön, 1974–1979 között Sárváron volt plébános.[1][2]

Püspöki pályafutása

1979. március 31-én II. János Pál pápa kinevezte rapidói címzetes püspökké és székesfehérvári segédpüspökké Kisberk Imre segítségére. Április 30-án szentelték püspökké Esztergomban. 1979–1982 között a Székesfehérvár–vasútvidéki egyházközség plébánosa volt, majd 1982. április 5-én átvette az egyházmegye kormányzását megyés püspökként.[1]

Püspökként is lelkipásztor maradt. Békeszerető, közkedvelt egyéniségnek bizonyult papi körökben és hívei között egyaránt. Maga is karitatív személyiség volt, 1979-től a római katolikus Egyházi Szeretetszolgálat püspök-főigazgatójaként pedig az egyházi szeretetotthonok lehetőségeit igyekezett szélesíteni. 1982-től az Országos Liturgikus Tanács elnökeként a II. vatikáni zsinat rendelkezései nyomán megindult történelmi jelentőségű liturgikus reformokban, az Országos Magyar Cecília Társulat elnökeként a zenei hagyományőrzésben jeleskedett.[2]

1991. szeptember 30-án nyugállományba vonult.[1][2] Halála után a székesegyház kriptájában helyezték nyugalomra.[2]

Jegyzetek

  1. a b c d e f Magyar katolikus lexikon X. (Oltal–Pneu). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2005. ISBN 963-361-626-3  
  2. a b c d e f g h Szakos Gyula (magyar nyelven). Székesfehérvári egyházmegye. (Hozzáférés: 2018. december 15.)

További információk

Kapcsolódó szócikkek


Előde:
Kisberk Imre
Utóda:
Takács Nándor