Szakos Gyula
| Szakos Gyula | |
| Született | 1916. augusztus 10. Sótony |
| Elhunyt | 1992. június 20. (75 évesen) Székesfehérvár |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Sírhelye | Szent István-székesegyház |
| székesfehérvári püspök | |
| Vallása | római katolikus egyház |
| Pappá szentelés | 1939. július 9. Bécs |
| Püspökké szentelés | 1979. április 30. Esztergom |
| Szentelők |
|
| Hivatal | székesfehérvári segédpüspök |
| Hivatali idő | 1979–1982 |
| Hivatal | székesfehérvári püspök |
| Hivatali idő | 1982–1991 |
| Elődje | Kisberk Imre |
| Utódja | Takács Nándor |
Szakos Gyula (Sótony, 1916. augusztus 10. – Székesfehérvár, 1992. június 20.) székesfehérvári segédpüspök (1979–1982) majd megyéspüspök (1982–1991), az Országos Liturgikus Tanács és az Országos Magyar Cecília Társulat elnöke.[1][2] Jelmondata: „In caritate servire”, vagyis: „Szeretetben szolgálni”.
Pályafutása
Teológiai tanulmányait a Szombathelyi egyházmegye növendékeként[2] a bécsi Pázmáneumban végezte.[1] 1939. június 9-én szentelték pappá ugyanott; teológiai doktorátust is szerzett. Ezt követően Kőszegen volt káplán, majd 1940-től püspöki szertartó, 1941-től egyházmegyei segéd- majd főtanfelügyelő és püspöki titkár. 1948-tól hitoktatási felügyelőként, valamint irodaigazgatóként szolgált Kovács Sándor szombathelyi püspök mellett.[1][2]
1951-ben állami nyomásra elhagyta a püspöki székvárost.[2] 1951–1974 között Zalaerdődön, 1974–1979 között Sárváron volt plébános.[1][2]
Püspöki pályafutása
1979. március 31-én II. János Pál pápa kinevezte rapidói címzetes püspökké és székesfehérvári segédpüspökké Kisberk Imre segítségére. Április 30-án szentelték püspökké Esztergomban. 1979–1982 között a Székesfehérvár–vasútvidéki egyházközség plébánosa volt, majd 1982. április 5-én átvette az egyházmegye kormányzását megyés püspökként.[1]
Püspökként is lelkipásztor maradt. Békeszerető, közkedvelt egyéniségnek bizonyult papi körökben és hívei között egyaránt. Maga is karitatív személyiség volt, 1979-től a római katolikus Egyházi Szeretetszolgálat püspök-főigazgatójaként pedig az egyházi szeretetotthonok lehetőségeit igyekezett szélesíteni. 1982-től az Országos Liturgikus Tanács elnökeként a II. vatikáni zsinat rendelkezései nyomán megindult történelmi jelentőségű liturgikus reformokban, az Országos Magyar Cecília Társulat elnökeként a zenei hagyományőrzésben jeleskedett.[2]
1991. szeptember 30-án nyugállományba vonult.[1][2] Halála után a székesegyház kriptájában helyezték nyugalomra.[2]
Jegyzetek
- ↑ a b c d e f Magyar katolikus lexikon X. (Oltal–Pneu). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2005. ISBN 963-361-626-3
- ↑ a b c d e f g h Szakos Gyula (magyar nyelven). Székesfehérvári egyházmegye. (Hozzáférés: 2018. december 15.)
További információk
- Bishop Gyula Szakos, Catholic-Hierarchy (angol)
Kapcsolódó szócikkek
| Előde: Kisberk Imre |
Székesfehérvári püspök 1982–1991  |
Utóda: Takács Nándor |
