Szőnyi Benjámin | |
Született | 1717. december 10. Alsónémedi |
Elhunyt | 1794. szeptember 14. (76 évesen) Hódmezővásárhely |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | lelkész |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szőnyi Benjámin témájú médiaállományokat. | |
Szőnyi Benjámin (Alsónémedi, 1717. december 10. – Hódmezővásárhely, 1794. szeptember 14.) református lelkész.
Szőnyi Kovács Gergely fia. Tanulmányait Monoron, Tasson, Kecskeméten és 1730-tól a debreceni kollégiumban végezte, ahol 1734. áprilisban lépett a felső osztályba. 1742-ben Hódmezővásárhelyen papnak választották. 1743. szeptembertől két évig az odera-frankfurti, majd a leideni, végül az utrechti egyetemen hallgatott teológiát. 1745. szeptemberben érkezett vissza Hódmezővásárhelyre, ahol azután közel fél évszázadon át volt lelkész. A békési egyházmegyének 1758-ban tanácsbírája, 1774-ben esperese lett, részt vett a budai zsinaton. Idős kora miatt lelkészi állásából, 1792-ben pedig az esperesiről is nyugalomba küldték.
Verses imádságait, vallásos elmélkedéseit gyűjteményekbe foglalva adta ki. Terjedelmes énekeskönyve, a Szentek hegedűje (Kolozsvár, 1762) a nyilvános istentisztelet céljaira készült. Az a cél vezette, hogy az élet és az egyház minél több alkalmára és minél többféle ember számára kínáljon éneket: gyereknek, felnőttnek, nemes- és mesterembereknek, paraszt- és cselédes gazdának, válóban lévő asszonynak éppúgy írt éneket, mint a hét napjaira, az évszakokra, az ünnepekre.
Kéziratban maradtak többek közt történelmi munkái.