Selmeci-hegység
| Selmeci-hegység (Štiavnické vrchy) | |
 | |
| A Szitnya 2023 novemberében | |
| Besorolás | kistáj |
| Nagytáj | Északnyugati-Kárpátok |
| Középtáj | Selmeci-körhegység |
| Magasság | 1009,2 m |
| Hely | Besztercebányai kerület, Nyitrai kerület |
| Hegység | Slovenské stredohorie |
| Legmagasabb pont | 1009,2 |
| Típus | rétegvulkán |
| Kor | miocén (18–10 millió éve) |
| Utolsó kitörés | kb. 3,5 millió éve (Kálvária-hegy) |
| Elhelyezkedése | |
 Selmeci-hegység
Pozíció Szlovákia térképén
| |
 é. sz. 48° 26′ 10″, k. h. 18° 53′ 46″48.436111°N 18.896111°EKoordináták: é. sz. 48° 26′ 10″, k. h. 18° 53′ 46″48.436111°N 18.896111°E | |
 | |
| Térkép | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Selmeci-hegység témájú médiaállományokat. | |
A Selmeci-hegység (Štiavnické vrchy, korábban: Selmecbányai érchegység;) az Északnyugati-Kárpátok legnagyobb vulkáni eredetű hegyvidéke, a hegylánc külső vulkáni vonulatának tagja Szlovákiában.[1] Legmagasabb csúcsa a Szitnya (1009 m).
Földrajzi helyzete
Az egykori Hont vármegye északi részén, az Ipoly és a Garam, illetve a Zólyomi-medence és a Kisalföld északi pereme között[2] terül el a Selmec-patak forrásvidéke körül.[3] Politikai központja, Selmecbánya egy hatalmas völgykatlan teraszain épült úgy, hogy alsó és fölső utcái között a szintkülönbség 330 m. A környező csúcsok:
- Szitnya,
- Koncsiar (880 m)
- Paradeis (939 m),
- Szkalka (883 m).[4]
Kialakulása, felépítése
A Belső-Kárpátokban kialakult, miocén korú kettős vulkáni vonulatsor eleme közepes méretű, főleg andezites összetételű rétegvulkánokkal;[5] alárendelten riolitot is tartalmaz. Egy nagy kaldera maradványa; a vulkáni felépítmény alatt diorit-, illetve granodiorit-porfirit intrúziók rekedtek meg.
Az utóvulkáni működés során zöldkövesedett kőzetekben változatos színes- és nemesfém-ércek alakultak ki.[3] A késő közép- és kora újkorban Selmecbánya (a Felvidék harmadik legnagyobb bányavárosaként) a szomszédos Bélabányával együtt főleg ezüstbányászatáról volt nevezetes.[4]
A Selmecbányától északra magasló Kálvária-hegyet pliocén korú bazaltkitörések építették fel.[2]
Látnivalók
Itt festették fel az 1800-as években a történelmi Magyarország és egyúttal Európa első turistaútját. Az útvonal ma is járható. A Bacsófalvi-tótól (Bacsófalvi-bányató, Počúvadlianske tajch) kapaszkodhatunk fel a Szitnya (Sitno) csúcsára, útba ejtve a Blaskó-teraszt (Terasa u Blaškov), a Kaňova-forrást és a Tatár-rétet (Tatárska lúka), amin túl a Téry-torony (Téryho veža) oldalában a 2020-as években már fémlépcső vezet fel. A kilátópontról lepillanthatunk a Szarmata fal (Sarmata montes) egykori nyomvonalára. Az egykor a Dunáig húzódott és mára csaknem teljesen elpusztult építmény — amely „Óriások fala” (Fossa Giganteum), sőt, „szlovákiai kínai fal” néven is ismert — egyes elképzelések szerint az egykori szarmaták védvonala lehetett a germánok betörései ellen. Lefelé az egykori szitnyai vár romjai és a Farkas-gödör (Vlčia jama) megtekintése után térhetünk vissza a bányatóhoz.[6]
Jegyzetek
- ↑ Turista Magazin: Körtúra a hófedte Szitnyán
- ↑ a b Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 4. o. ISBN 963-9257-15-X
- ↑ a b Révai nagy lexikona XVI. kötet (Racine–Sodoma). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1924. 731. o.
- ↑ a b Csehszlovákia
- ↑ A Kárpátok vulkáni hegységei In: Dövényi Zoltán (szerk.), 2012: A Kárpát-medence földrajza. Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN 978 963 059 802 6
- ↑ Szépkilátás: A Pokol kapujához vezet az első magyar turistaút a szlovákiai kínai fal düledékei mellett
Források
- Révai nagy lexikona XVI. kötet (Racine–Sodoma). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1924. 731. o.
- ↑ Csehszlovákia: Szombathy Viktor, 1976: Csehszlovákia. Második, javított kiadás. Panoráma útikönyvek. ISBN 963 243 076 X p. 331.
- Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 4. o. ISBN 963-9257-15-X