A panelház vagy panelépület (röviden panel) előre gyártott vasbeton elemekből készült épülettömb. Magassága Magyarországon átlagosan 20-30 méter. Jellemzően a lakótelepek többemeletes lakótömbjeit építették ezzel a technológiával, de épültek ilyen módon szállodák, irodaházak és közintézmények is. A volt keleti blokk államaiban a legelterjedtebb, de számos egyéb országban is próbálták a 20. század nagy világháborúi után kialakult lakáshiányt ezzel a viszonylag gyors és olcsó építési technológiával csökkenteni. Magyarországon közel 788 ezer lakás található panelépületben, ezekben él a lakosság ötöde. (A téglaépítésű, öntött falas, csúsztatott- és alagútzsalus építésmódok nem tartoznak ebbe a kategóriába.)
A Szovjetunióban Nyikita Hruscsov pártfőtitkársága alatt indult az első nagy panelház-építési hullám. Ezeket az általában öt emeletes, lift nélküli panelházakat a népnyelv „hruscsovka”-ként emlegette és gyakran vicc tárgyává tette, mint a padló és a mennyezet keresztezésére tett legsikeresebb micsurini kísérletet, mivel a lakások belmagassága mindössze 230 cm volt. Ezeket a hatvanas évek eleji épületterveket elfogadhatatlan életminőségük miatt nem exportálták a kommunista országokba.
Brezsnyev pártfőtitkársága idején indult meg a „brezsnyevkának” becézett panelházak építése, amelyeket lifttel és 265–270 cm belmagasságú, a korábbinál nagyobb alapterületű lakásokkal alakítottak ki. Ezeket a terveket és házgyári technológiákat exportálták is, Magyarországon ennek egyik tipikus példája az angyalföldi lakótelepek.
Csehszlovákiában – hasonlóan a keleti blokk többi országához – két fő tényező miatt döntöttek a panelházak építése mellett. Egyrészt a háború utáni gyors urbanizáció miatt sok, és lehetőleg gyorsan elkészülő lakásra volt szükség, másrészt a tervezők úgy vélték, hogy az épületek tulajdonságaikból adódóan elősegítik a természetes kollektivizálódást, ami a rendszer egyik alapját képezte. 1959 és 1995 között 1,17 millió panellakás épült fel csak Csehországban, ma ezekben él az ország lakosságának harmada, közel 3,5 millió ember. A sokszor monumentálisra sikeredett épületek jelentős részben meghatározzák a csehországi és szlovákiai városok képét (például: Pozsony, Kassa). Közép-Európa legnagyobb panelházakból álló lakótelepe Pozsonyligetfaluban épült fel, ennek lakossága meghaladja a százezret. Az arányok tekintetében a csehországi Most (Brüx) bányászváros a legkülönlegesebb, a lakosság 80%-a panelházakban lakik.
Magyarországon az első kísérleti jellegű panelház 1959-ben épült fel kohósalakos technológiával Dunaújvárosban.[1][2] Az 1961-ben induló első 15 éves lakásépítési tervben több százezer lakás felépítését irányozták elő az átvett és részben továbbfejlesztett szovjet házgyári technológia alapján. A döntést hosszas lakáspiaci és városszerkezeti elemzés előzte meg, és természetesen figyelembe vették az ország rendelkezésre álló anyagi forrásait is. Ennek keretében három házgyár építését határozták el.[3] Ezekben a korai házgyárakban készültek az 1960-as évek Magyarországára jellemző vakolt falú, 4-5 emeletes, 1-3 lépcsőházas, zömmel faltömbös blokkelemekből összeállított pont- és szalagházak elemei.[4][5] (Elsőként Győrben és a fővárosi Lágymányosi lakótelepen, később többek között a József Attila-lakótelepen is.[6]) Bennük a lakások többségében kétszobásak, átlagosan 53-55 négyzetméter alapterületűek, és korukból adódóan ezek szorulnak rá legjobban a felújításra.[7][8]
Az 1970-es évektől a fokozódó demográfiai nyomás (szülőképes korba érkeztek a Ratkó-gyerekek) és ezzel összefüggésben a várhatóan bekövetkező komolyabb lakáshiány újabb lépés megtételére ösztönözte a pártvezetést. Ennek következtében számos új házgyár épült, amelyekben már a modernebb, nagyobb teherbírású, nagypaneles lapokat gyártották.[9][10] Praktikus okokból a kiegészítő szerkezetek (például: erkélyek és loggiák, liftaknák, gépészeti aknák, a tetőperemekre az attikák, önálló térelemben a mellékhelyiségek, a végén már a sarokelem erkélyek is) mellett a lakások konyhabútorai és beépített szekrényei is a házgyárakban készültek.[11][12] A kellő létszámú szakember brigádok optimálisan összehangolt együttműködésének eredményeként, alapozással és fogadószinttel együtt egy 30 lakásos épületet átlagosan nagyjából 4 hónap alatt el lehetett készíteni. Az ekkor épült panelházaknak a legrosszabb a társadalmi megítélése,[13] mivel a tömegtermelés és a szűkös határidők minden áron való teljesítése sokszor a minőség rovására ment, illetve többségében 8-10 emeletes tömbök épültek, ami miatt zsúfoltság alakult ki, és ez rontotta az emberek közérzetét. (A beköltözés után észlelt hibákat gyakran a lakók javíttatták ki maszek kisiparosok munkájának igénybevételével.) Az évtized szürke panelházai között üdítő kivételt jelentettek a Paksi atomerőmű lakótelepének tulipánmotívumokkal díszített lakóházai, amely különlegessége miatt viták tárgya lett a korabeli építész szakma és a politikai vezetés körében.[14][15][16] Ebben az időszakban kezdődött a legnagyobb magyar lakótelepek építése (például Békásmegyer, Újpest, Újpalota). A legtöbb lakást, szám szerint 93905 darabot 1976-ban adták át.[17] (A házgyárak egyik nyersanyagigényét biztosító dunai ipari kavicskitermelés is ebben az évben tetőzött.[18]) A nagypaneles épülettömbök eleinte nem csupán a később továbbfejlesztett szovjet házgyári technológia alapján készültek, hanem a tágasabb dán (Larsen-Nielsen típusú) módszer szerinti típustervek alapján is.[19] (A szovjet technológia a fővárosban Kelenföldön 1965-ben, a dán a zuglói Füredi utcai lakótelepen 1967-ben debütált.[20][21]) Budapesten a négy házgyár termelése nem bizonyult minden esetben elegendőnek, emiatt vidéki városok (Győr, Veszprém, Szeged, Kecskemét, Dunaújváros) gyárainak elemeiből is épültek lakótelepek.[22]
A nagy panelosítási hullám lezajlása után az 1980-as években folytatódott a több ütemben készülő nagy lakótelepek építése. A Kádár-korszak utolsó évtizedében sokkal szerényebb méretű épületeket terveztek, és a kivitelezés színvonala is jelentősen javult. Az olajválság következtében megemelkedett termelési és kivitelezési költségek csökkentették a házgyári lakásépítés gazdaságosságát, egyúttal felhívták a figyelmet a mennyiségi helyett a minőségi szemléletmód, valamint az energiahatékonyabb technológiák alkalmazására.[23] Több lett a tágasabb, három szobás lakás, illetve jobban odafigyeltek a lakókörnyezet minőségére is.[24] Sok esetben a sivár lapostető helyett nyeregtető került a tömbházakra, ami jelentősen javította az esztétikai kinézetüket (például: Káposztásmegyeri lakótelep).
A rendszerváltás után a házgyárak az ezeket létrehozó korábbi politikai és gazdasági rendszer sorsára jutottak, azaz megszűntek. 1990 után a még félkész lakótelepeket befejezték.
A panelépítés harminc éve alatt közel 788 000 panellakás épült fel,[25] amik meghatározzák a magyarországi nagyvárosok és iparvárosok képét. Arányaiban a legtöbb panellakás Komárom-Esztergom vármegyében található (az összes lakás 25%-a van panelházban). Az arányokat tekintve a sorban a második Budapest (az összes lakás 22,6%-a, 189 667 db).[26][27]
1971 és 2009 között létezett a szociálpolitikai támogatási rendszer (ismertebb nevén a "Szocpol"), amely a gyerek(ek)et vállaló családok önálló lakhatáshoz jutását segítette vissza nem térítendő támogatás formájában. (1986-ig célzottan csak lakótelepi panellakásokra lehetett igényelni. 1994-től megszüntetéséig megemelték az összegét.)[28]
Az alábbi táblázat Magyarország legkiterjedtebb, legnagyobb népességű paneles lakótelepeit sorolja fel.[29]
Városrész | Település | Lakás | Népesség | Épült |
---|---|---|---|---|
Újpesti lakótelep | Budapest | 16 840 | 36 000 | 1969–1986 |
Újpalota | Budapest | 15 886 | 33 000 | 1969–1977 |
Megyer | Pécs | 34 065 | 1972–1979[30] | |
Óbuda-Városközpont | Budapest | 13 736 | 29 000 | 1968–1976 |
Békásmegyeri lakótelep | Budapest | 13 394 | 28 000 | 1971–1983 |
Füredi utcai lakótelep | Budapest | 12 547 | 26 000 | 1967–1978 |
Avas-déli lakótelep | Miskolc | 11 498 | 28 000 | 1973–1985 |
Kispest-Városközpont | Budapest | 11 464 | 24 000 | 1977–1986 |
Széchenyiváros lakótelep | Kecskemét | 8673 | 21 000 | 1968–1985 |
Uránváros | Pécs | 9651 | 25 000 | 1956–1974 |
Kelenföld-Városközpont | Budapest | 9494 | 20 000 | 1965–1983 |
Tatabánya-Újváros | Tatabánya | 8862 | 19 000 | 1950–1975 |
József Attila-lakótelep | Budapest | 8440 | 17 000 | 1957–1981 |
Magyarország házgyárainak listája:[31]
Hely | Működtető | Termelés kezdete | Technológiai berendezés | Kibocsátóképesség (lakás/év) |
---|---|---|---|---|
Budapesti Házépítő Kombinát 1. (Szentendrei út)[32] | 43. sz. Állami Építőipari Vállalat | 1964[33] | szovjet | 1800-2300-3300 |
Budapesti Házépítő Kombinát 2. (Ferencváros, Táblás utca) | 43. sz. Állami Építőipari Vállalat | 1967 | dán (Larsen-Nielsen)[34] | 1700-2500 |
Budapesti Házépítő Kombinát 3. (Dunakeszi, Székesdűlő)[35] | 43. sz. Állami Építőipari Vállalat | 1969 | szovjet és hazai | 3600-4200 |
Budapesti Házépítő Kombinát 4. (Albertfalva, Hunyadi János út) | 43. sz. Állami Építőipari Vállalat | 1974 | szovjet és hazai | 2800-3000 |
Győri Házépítő Kombinát | Győr megyei Állami Építőipari Vállalat (GYÁÉV) | 1968 | szovjet, keletnémet és hazai | 3000-3500 |
Egri Házépítő Kombinát | Heves megyei Állami Építőipari Vállalat[36] | 1976 | szovjet és hazai | 3100-3500 |
Miskolci Házépítő Kombinát | Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat | 1970 | szovjet és hazai | 3600-4200 |
Debreceni Házépítő Kombinát | Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat (HÁÉV)[37] | 1971 | szovjet és hazai | 2500-3500 |
Szegedi Házépítő Kombinát | Dél-Magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat (DÉLÉP) | 1971[38] | szovjet és hazai | 2500-3000 |
Veszprémi Házépítő Kombinát | Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat (VÁÉV) | 1975 | szovjet és hazai | 2500 |
Kecskeméti Házépítő Kombinát | Bács megyei Állami Építőipari Vállalat (BÁCSÉP) | 1976 | szovjet és hazai | 2500 |
Hely | Működtető | Termelés kezdete | Technológiai berendezés | Kibocsátóképesség (lakás/év) |
---|---|---|---|---|
Dunaújváros | Beton- és Vasbetonipari Művek (BVM) | 1962 | hazai | 1200 |
Pécs | Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat (BÉV) | 1963[39][40] | hazai | 1300 |
Szekszárd | Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat | 1972 | hazai | 600 |
Kaposvár | Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat (SÁÉV) | 1973 | hazai | 450 |
Békéscsaba | Békés megyei Állami Építőipari Vállalat | 1970 | hazai | 400 |
Szolnok | Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat | 1969 | hazai | 400 |
Az ország legnagyobb panelelemekből épült lakóháza, a Faluház Budapesten, Óbudán, a Flórián tér nyugati szélén áll. Az 1970-ben épült, 315 méter hosszú, 15 lépcsőházas szalagház 886 lakásában megközelítőleg háromezren élnek.[41][42]
A legkisebb panelház Újszegeden, a Dorottya utcában található. A 32 nm alapterületű, földszintes épület 1974-ben készült.[43][44]
A legmagasabb hazai panelépület az 1976-2016 között állt Pécsi magasház volt. A 25 emeletén 250 lakás kapott helyet. A hibás építési technológia miatt 1989-ben kiürítették. Ezt követően a folyamatosan pusztuló torony bekerült a Guinness Rekordok Könyvebe is Közép-Európa legmagasabb lakatlan épületeként. Ez 80 méter magasságot jelent.[45]