Ostya (vallás)
A mai világban a Ostya (vallás) a társadalom széles köre számára nagyon fontos és érdekes témává vált. Megjelenése óta a Ostya (vallás) felkeltette az akadémikusok, kutatók, szakemberek és a nagyközönség figyelmét, mivel jelentős hatása van különböző területeken. Az idő múlásával a Ostya (vallás) fejlődött, és végtelen vitákat, elemzéseket és elmélkedéseket generált, amelyek célja, hogy megértsék következményeit és következményeit. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Ostya (vallás) jelenségét, megvizsgáljuk annak számos aspektusát, és belemélyedünk a jelenlegi kontextusban betöltött fontosságába.
 |
Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a Wikipédia egyik alappillérének számító, úgynevezett semleges nézőpont elve, vagy egyes megfogalmazásai reklámízűek (a vita részleteihez lásd a vitalapot). | Ha nincs indoklás sem itt a sablonban, sem a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! |
Az ostya (konszekrálás után: szentostya; neve az engesztelő áldozat jelentésű latin hostia szóból származik) a katolikus egyház gyakorlatában az a búzalisztből készített kovásztalan, lapos, kerek kenyér, amit a misében az átváltoztatáshoz használnak. A katolikus tanítás szerint a konszekrált ostya Krisztus testévé változott át. Régente nagyobb, ujjnyi vastagságú bevágásokkal ellátva használták, hogy könnyebben törhető legyen. Jelenlegi alakját a 12. században alapították meg. A megszentelt ostyát a pap a misében veszi magához, a hívek áldozása előtt. Megőrzésére, a misén kívül való használatra szolgál a szentségtartó (cibórium), a szentségmutató (monstrancia) és a szentségház (tabernaculum).
Források
- Bokor József (szerk.). Ostya, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2012. január 25.
További információk
