Minósz

Minósz
Házastársa	Pasziphaé Dexithea Krété
Élettársa	Paria Dexithea
Gyermekei	Katreusz Ariadné Eurümedón Nephalión Deukalión Androgeósz Glaukosz Akakallisz Xenodice Euxantiosz Khrüszész Philolaus Asterius Phaidra Astraea Brüllé Hecale
Szülei	Európé Zeusz
Tisztsége	Kréta királya
A Wikimédia Commons tartalmaz Minósz témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Minósz (ógörögül Μίνως, latinul Mīnōs) a görög mitológia egyik alakja, Kréta királya, Zeusz és Európé fia, Rhadamanthüsz és Szarpédón bátyja. Felesége Pasziphaé, gyermekei Ariadné, Phaidra, Androgeósz, Deukalión, Glaukosz és Katreusz. Paria nimfától még négy fia, Eurümedón, Khrüszész, Néphalión, Philolaosz született. Britomartisz egyik legendájában Minósz elől ugrott a tengerbe, ahonnan a halászok mentették ki. Egy további szeretője volt Prokrisz, akinek elajándékozta Zeusz mindig célba találó gerelyét, amit Zeusz eredetileg Európének adott – így került az végül Kephaloszhoz. Egy másik isteni tárgy is a tulajdona volt, Talósz, a Héphaisztosz által készített ember alakú gépezet, aki naponta háromszor körbefutotta Krétát és minden közeledő hajót kőzáporral fogadott, többek közt az argonauták hajóját, az Argót is.

A három fivér alapította Kréta szigetén azt az államot, amit ma Minószi Királyságként ismerünk. Volt egy korábbi királyság, amit utolsó királya, Aszteriosz gyermektelensége miatt Minószra hagyott. Minósz kisajátította a kormányzást, fivéreit irigyen figyelte, ezért Rhadamanthüsz inkább elköltözött. Később Minósz Szarpédónnal is összekülönbözött. Erről két változat maradt fenn. Az egyik szerint mindketten beleszerettek Milétoszba, Apollón fiába, aki Szarpédónt választotta. A másik változat szerint Minósz attól félt, hogy Milétosz a hatalmára tör, ezért száműzte Szarpédónnal együtt. Ez utóbbi változat szerint Milétosz Minósz unokája volt Akakallisz nevű leányától.

Glaukosz nevű fia gyermekkorában belefulladt egy mézeskorsóba, majd az őt megtaláló jós, Polüeidosz felélesztette. Minósz további megpróbáltatásait dölyfössége okozta. Zeusz fia lévén, azt gondolta, hogy az istenek minden kívánságát teljesítik, ezért Poszeidóntól kért egy bikát, hogy áldozatot mutathasson be. Poszeidón küldött is egy bikát, amit azonban Minósz nem áldozott fel, mert túl szépnek tartotta az áldozathoz, helyette a saját csordája egyik állatát ölte meg. Poszeidón ezért bosszúból őrületet küldött Pasziphaéra, aki beleszeretett a bikába, így született Minótaurosz. Néhány ókori szerző tudni véli, hogy a gyilkosság miatt Krétára menekülő Daidalosz építette azt a tehénszobrot, amelybe bújva Pasziphaé odaadhatta magát a bikának. A megszülető szörnyet a szintén Daidalosz által épített Labirintusban rejtette el. Daidalosz ezért nem mehetett el a szigetről, sőt őt magát is bezárta Minósz a Labirintusba. A bika később feldúlta az egész szigetet, végül Héraklész szabadította meg tőle.

Azonban a bikát Eurüsztheusz szabadon engedte és Athén környékén kezdett garázdálkodni. A következő panathénaia játékok alkalmával Androgeósz oly sok dicsőséget szerzett, hogy Aigeusz megirigyelte és megbízta Androgeószt a bika megölésével. Androgeószt azonban a bika megölte, ezért Minósz hadjáratot indított Athén ellen és a legyőzött város ettől kezdve áldozattal tartozott Minótaurosznak, ettől mentette meg a várost Thészeusz. Más változat szerint Androgeószt a sikereire irigy athéniak gyilkolták meg, miközben egy másik játékra tartott, a végeredmény ugyanaz. A krétaiak és görögök konfliktusában Minósz több várost ostromolt meg és foglalt el, köztük Niszoszt, ahol szövetségesét, Megareuszt ültette trónra. Ehhez kapcsolódik Szkülla legendája, aki elárulta apját, de jutalmát nem kapta meg.

Halálát Daidalosz szökése okozta, akit mindenhol kerestetett. Végül Szicíliában, Kamikosz városában találtak rá. Minósz hatalmas hajóhaddal látogatott el a szigetre és a kiadását követelte, de Kókalosz király leányai a fürdőben forró vízzel megölték és balesetnek tüntették fel. El is temették, holttestét csak később szállították haza Krétára. Halála után a holtak egyik bírája volt az alvilágban testvérével, Rhadamanthüsszel és Aiakosz királlyal együtt.

A valós történelemben a minósz valószínűleg egy cím volt eredetileg, amelyet a krétai királyok viseltek.

• Officina egyetemes lexikon. Főszerk. Markó László. Budapest: Officina Nova. 1994. 614. o. ISBN 963-8185-87-2
• Tótfalusi István: Ki kicsoda az antik mítoszokban? Budapest: Móra. 1993. ISBN 963-11-7067-5  
• Apollodorus, Apollodorus, The Library, with an English Translation by Sir James George Frazer, F.B.A., F.R.S. in 2 Volumes, Cambridge, MA, Harvard University Press; London, William Heinemann Ltd. 1921.
• Herodotus, Herodotus, with an English translation by A. D. Godley, Cambridge. Harvard University Press. 1920.
• Homer, The Iliad with an English Translation by A.T. Murray, Ph.D. in two volumes, Cambridge, MA., Harvard University Press; London, William Heinemann, Ltd. 1924.
• Homer, The Odyssey with an English Translation by A.T. Murray, PH.D. in two volumes. Cambridge, MA., Harvard University Press; London, William Heinemann, Ltd. 1919.
• Hyginus, Gaius Julius, The Myths of Hyginus. Edited and translated by Mary A. Grant, Lawrence: University of Kansas Press, 1960.
• Smith, William; Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology, London (1873). "Minos 1.", "Minos 2."
• Thucydides, Thucydides translated into English; with introduction, marginal analysis, notes, and indices, Volume 1., Benjamin Jowett. translator. Oxford. Clarendon Press. 1881.
• Ziolkowski, Theodore, Minos and the Moderns: Cretan Myth in Twentieth-century Literature and Art. (Oxford/New York: Oxford University Press, 2008). Pp. xii, 173 (Classical Presences).
• Kelides,Yianni Minos SA: A study of the mind. (Minos SA University: I love Greece Club, 2000 BC). Pp. xii, 173 (Classical Presences).