A mai világban a Mikus Sándor olyan téma, amely egyre nagyobb érdeklődést vált ki a lakosság széles körében. A Mikus Sándor megjelenése óta ellentmondó véleményeket és vitákat generált a társadalomra gyakorolt hatásáról. Az idő múlásával ez a téma egyre fontosabbá vált, és a mindennapi élet különböző aspektusait és a tudás különböző területeinek fejlődését befolyásolja. Éppen ezért elengedhetetlen a Mikus Sándor-hez kapcsolódó különböző szempontok mélyreható elemzése, hogy megértsük a hatókörét és az egyénekre, közösségekre és általában a világra gyakorolt hatásait. Ebben a cikkben a Mikus Sándor különböző perspektíváit és megközelítéseit vizsgáljuk meg azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító képet adjunk a Mikus Sándor mai fontosságáról.
Autodidaktaként rajzolt és mintázott portrékat, karikatúrái már korán elárulták művészi adottságait. Egy Lehel úti szabadiskolában ismerkedett meg a szobrászattal. 1924-1927-ig az Újpesti Egyesült Izzóban műszerészként dolgozott. Pfeifer Ignác műegyetemi tanár, az Izzó kutatómérnöke Öreganyám c. portréját megvásárolta, s ekkor Bernáth Aurél és Pátzay Pál biztatására Olaszországba utazott hat hónapos tanulmányútra. Rövidebb megszakítással 1930-ig élt itt, előbb Firenzében, majd Rómában, ahol Pátzay Pál műtermében dolgozott. 1930-tól a gyár ösztöndíjasa volt. Már ugyanebben az évben kiállított a velencei biennálén.
Első gyűjteményes kiállítását 1932-ben az Ernst Múzeumban rendezte meg. Az 1937. évi párizsi világkiállításon két aranyérmet nyert, bár műveit a párizsi magyar pavilon építésze, Györgyi Dénes, s nem a hivatalos szervek mutatták be. 1941-ben a Tamás Galériában állította ki újabb, az emberi test plasztikájának lényeges elemeit hangsúlyozó bronz kisplasztikáit (Mosakodó, Fésülködő, Mezítlábas nő) és érmeit. A Fésülködő nő c. szobra a New York-i világkiállításon is szerepelt.
1946-tól a budapesti Százados úti művésztelepen dolgozott. 1946-49-ben Csepelen a munkás művészeti kör vezetője lett. Ebben az évben négy szobrászati pályázat első helyezettje volt. 1949-ben állították fel ÓzdonPetőfi-szobrát. 1949-től 1975-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, 1958 és 1961 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola elnöke volt.
1950-ben pályázat útján ő készítette el a Sztálin emlékművet, amelyet az 1956-os forradalom és szabadságharc idején ledöntöttek.
Számos köztéri alkotásra is kapott megbízást, amelyeknél többnyire korábbi kisplasztikai kompozícióit használta fel. Pl. a várpalotaiTáncoló leánykák c. szobrához, melyet 1959-ben állítottak fel, egy 1942-es munkáját formálta meg nagy léptékben, a Szoptató anya című 1960. évi velencei biennálén szereplő szoborhoz pedig az 1940-es az Anyaság c. munkáját nagyította fel. Az 1930-as években készült Fésülködő nő című kisplasztikáját szintén 2 méteresre nagyítva Kalocsán állították fel 1965-ben. Anya c. szobrát 1970-ben a Tungsram-lakótelepnek ajándékozta.
1948 – Közösségi művészet felé, Magyar Képzőművészek Szabadszakszervezete
1958 – XXIX. velencei biennále, Velence
1960 – XXX. velencei biennále, Velence.
Művei
Műveiben, figuráiban az ember mindennapi tevékenységét, élethelyzeteit, megszokott mozdulatait a klasszikus szobrászati hagyományok felhasználásával fejezte ki. Az 1940-es évek végéig kisplasztikákat és érmeket, majd pályája második szakaszában megrendelésre készült monumentális együtteseket alkotott. Egy-egy témát kompozíciók sorozatával bontott ki. A klasszikus szobrászat eszményeivel áthatott művészetét harmonikus komponálásmód, összefogott arányok, puha, sima felületek jellemzik. Kizárólag az emberi alak megmintázásával, bronzba öntésével, kőbe faragásával foglalkozott. Munkásságának kiemelkedő sorozatai a portrék és a női aktábrázolások, a szűkszavú, dekoratív motívumvilágra redukált érmek.
Emberalakjai nyugalmat, erőt és időtlenséget sugallnak.
Köztéri művei
Petőfi-szobor (mészkő, 1949, Ózd) 1949. március 15-én avatták fel.)
Guszev kapitány (domborműves emléktábla, kő, 1949, Budapest, V. ker., Guszev u. 28., lebontották, 1997 óta a Fővárosi Képtárban található)
Parlamenter-emlékmű (Steinmetz kapitány) (kétalakos bronz, 1949, Vecsés, 1956-ban ledöntötték, 1957-ben új, egyalakos bronz, 1993 óta a budatétényiSzoborparkban)
A Szabad Nép-székház domborműve (mészkő, 1949, Budapest, VIII. ker., József krt. 1991-ben lebontották (Beck Andrással, Kerényi Jenővel)
Sztálin-szobor (bronz, mészkő talapzattal, 1951, Budapest, Dózsa György út, 1956-ban ledöntötték). A szobor épen és 1956 után A Sztálin szoborpályázat (1951) anyagát lásd
Anya gyermekkel és labdával (1956, Budapest, Kelenföldi lakótelep)
Domborművek (terrakotta, 1956, Kazincbarcika) Kévekötő és Munka után című terrakotta domborművei balkondíszként Kazincbarcikán, az Egressy út 23. és 25. és Rákóczi tér 2-4. számú házak homlokzatán. [halott link]
Barátság emlékmű, 1957. Veszprém József Attila utca
Labdarúgók (bronz, 1958, Budapest, Népstadion, Felvonulás út)
Táncoló lányok (A két lányalakot megformázó szobor 1942-készült. A várpalotai Jó Szerencsét Művelődési Ház előtt helyezték el 1959-ben.)
Séllyei István- és Kocsi Csergő Bálint-portrédombormű (bronz, 1978, Pápa, Petőfi Sándor Gimnázium)Emléktábla (Március 15. tér, Református gimnázium falán)