Ez a cikk a Mihail Mihajlovics Zoscsenko témával foglalkozik, amely az elmúlt években a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatása miatt vált jelentőségre. A technológiai fejlődéstől a munkadinamikában bekövetkezett változásokig a Mihail Mihajlovics Zoscsenko nagy érdeklődést és vitát váltott ki a szakértők és a lakosság körében. Ezen a vonalon elemezzük a Mihail Mihajlovics Zoscsenko hatását különböző kontextusokban, valamint rövid és hosszú távú következményeit. A Mihail Mihajlovics Zoscsenko jövőbeli perspektíváit és azt is megvizsgáljuk, hogy milyen hatással lesz a környezetünkre.
Zoscsenko, Mihail Mihajlovics (oroszul: Зощенко, Михаил Михайлович; Szentpétervár, 1894. augusztus 9.[1] – Szesztroreck, 1958. július 22.) szovjet-orosz író, forgatókönyvíró, dramaturg, fordító, humorista. Neve régebbi írásmód szerint Mikhail/Michail/Mihael/Mihajl, ill. Soscsenko/Szoscsenko (vagy épp Zoscsenko/Szoscsenkó Mihály, ha nem Sostenko...) alakban is előfordul a korabeli magyar sajtóban.
Élete
Szentpétervárott született polgári családban, szülei mindkét ágon nemesi felmenőkkel rendelkeztek. Apja Mihali Ivanovics Zoscsenko (1857–1907) festőművész, édesanyja Jelena Oszipova Szurina (1875–1920) férjhezmenetelét megelőzően színésznő volt, illetve elbeszéléseket írt és adott közre.
1913-ban végezte el a gimnáziumot, majd 1 évig Szentpétervárott jogi karra járt, nyáron pedig kaukázusi vasútvonalon dolgozott jegyellenőrként.
1914-ben katonaiskolába került, kadét lett. 1915 elejétől harctéri szolgálatra osztották be, a cári hadsereg tisztjeként végigküzdte az I. világháborút, századosi rangig emelkedett. Többször kitüntették, megsebesült, ill. gáztámadás következtében mérgezést szenvedett, ami szívproblémákhoz vezetett. Többszöri kórházi kezelés után tartalékosi állományba helyezték. 1917 nyarán távírászként, postaszolgálati parancsnokként a hadsereg kötelékében dolgozott Szentpétervárott, ahonnét Arhangelszkbe vezényelték katonai adjutánsként. Az összeomlás után megtagadta a franciaországi emigrációt és 1919 elején önkéntesként a Vörös Hadsereghez csatlakozott, Észak-Oroszországban adjutánsként szolgált. Tavasszal szívrohamot kapott, s ezek után katonai szolgálatra alkalmatlannak nyilvánították.
Visszatért Szentpétervárra, 1920-tól számos munkakörben dolgozott (kétkezieket is beleértve), kereste a helyét. A Vszemirnaja Lityeratura (Világirodalom) kiadó melletti, Kornyej Csukovszkij vezette irodalmi munkaközösséget látogatta. 1922-ben kezdett el publikálni, korai munkásságára meghatározó hatással bírt Alekszandr Blok művészete, s különösen annak Tizenketten c. poémája. A Szerapion Testvérek írói csoportosuláshoz csatlakozott, akik a művészet politikától való függetlenségét hirdették, jelszavak helyett a való élet eseményeinek mozzanatait helyezték előtérbe. Mindezzel a formálódó szovjethatalom hivatalos ideológiájával kerültek ellentétbe.
Magyarul megjelent művei
Önálló kötetek
Teterkin és a többiek; ford. Berényi Imre; ill. Byssz Róbert; Forrás, Bp., 1946
Verekedni nem szabad; ford. Gellért György, Gyöngyi László, ill. Rogán Miklós; Európa, Bp., 1960
Nem érdemes lopni; ford. ismeretlen; in: Magyar Jövő, 1940. dec. 25., 11-12. old.
Zoscsenko humoreszkjeiből / Egy levél és egy írástudatlan asszony története / Négy nap / Mozidráma / Az emberi nyomorúság; ford. Raics István; in: Magyar Nemzet, 1941. máj. 11., 8. old.
Különös történet; ford. ismeretlen; in: Magyar Nemzet, 1942. márc. 22., 14. old.
A vámsorompó mögött; ford. Szilágyi András; in: Útunk. Irodalom és Művelődés (Kolozsvár), 1953. okt. 9., 4. old.
Gyenge csomagolás; ford. ismeretlen; in: Magyar Szó (Noviszád/Újvidék), 1954. aug. 15., 4. old.
Méhek és emberek; ford. Györgyi László; in: Nagyvilág, 1958/4.
Méhek és emberek; ford. Radványi Ervin; in: A talpnyaló temetése. Szovjet írók humoros írásai; Európa, Bp., 1959
Arisztokrata hölgy; ford. Radványi Ervin; in: Mai orosz elbeszélők; vál. Wessely László, utószó Héra Zoltán, jegyz. Nyíri Éva; Európa, Bp., 1960 (Dekameron sorozat)
A Visszanyert ifjúság című kisregényhez fűzött kommentárokból és cikkekből / Önéletrajz / Magamról, a kritikusokról és a munkámról; ford. ???; in: Én. Szovjet írók önéletrajzai; vál. Gerencsér Zsigmond, bev. Elbert János, jegyz. Maráz László; Gondolat, Bp., 1968
A lengyel kisasszony; ford. Sándor László / A kecske; ford. Feleki Ingrid; in: Kegyetlen szerelem. A húszas évek szovjet elbeszélései, 1-2.; vál. Varga Mihály, utószó Elbert János, jegyz. Király Gyula, Varga Mihály; Európa, Bp., 1969
Érdekes eset vendégségben; ford. Rab Zsuzsa; in: Szöveggyűjtemény a szovjet irodalom című jegyzethez; összeáll. Nagy Sándor; Tankönyvkiadó, Bp., 1973
Arisztokrata hölgy; ford. Radványi Ervin; in: A forrófejű Andron. Szovjet-orosz írók elbeszélései. 1920–1940; vál. Elbert János, jegyz. Gerencsér Zsigmond, Nyiri Éva; Európa, Bp., 1975 (A szovjet irodalom könyvtára)
A telefonbetyár / "Életem legcsúnyább cselekedete"; ford. Makai Imre; in: Szovjet Irodalom, 1976/4.
Lenin és a kályhásmester; átdolg. Magyari Beck Anna; in: Ünnepsoroló. Versek, dalok, játékok, jó tanácsok ünnepekre óvodásoknak és óvónőknek; összeáll. Granasztói Szilvia, Magyari Beck Anna, utószó Magyari Beck Anna; Móra, Bp., 1979 (Add a kezed!)
Méhek és emberek; ford. Gyöngyi László; in: A kísértethajó utolsó útja; vál., szerk., bev. Tóbiás Áron; Kozmosz Könyvek, Bp., 1982
Nyomorúság / Az agitátor / A vőlegény / Szörnyű éjszaka / Sajnálatos eset / A földrengés; ford. Bratka László; vál., utószó Bratka László; in: A négylábú tyúk. Mai szovjet szatírák; Szépirodalmi, Bp., 1984 (Olcsó könyvtár)
Fagylalt és kalocsni; ford. Feleki Ingrid; in: Göndörű nyírfácska. Orosz versek és mesék gyerekeknek; vál., szerk. Ágai Ágnes; Móra, Bp., 1986 (Világjáró varázscipők)
Lopás; Békés Pál: Zoscsenkóról; ford. ???; in: Új orosz dekameron. Illyés antológiája után fél évszázaddal; Szovjet Irodalom, 1986/8.; Lapkiadó Vállalat, Bp., 1986
A gyönyörű Wiktoria; ford. Sándor László; in: Rajtaütés. Válogatás az orosz és a szovjet-orosz irodalom katonaelbeszéléseiből; vál., szerk., jegyz. Tabák András; Zrínyi, Bp., 1987
Méhek és emberek / Zoscsenko Méhek és emberek c. novelláját bemutatja Illyés Gyula; ford. Gyöngyi László; in: Tarts Nyugatnak! A világirodalom legszebb novellái magyar írók ajánlásával; Arión, Bp., 2004
A forradalom áldozata; ford. Gellért György; in: Huszadik századi orosz novellák; összeáll., szerk. M. Nagy Miklós; Noran, Bp., 2006 (Modern dekameron)
Történet az asszonyról, aki nem engedte meghalni a férjét / Kutyaszimat / A násznép; ford. ???; in: Élet és halál könyve, 1.; szerk. Gyurgyák János; Osiris, Bp., 2010