Mai cikkünkben a Lovik Károly (író) témájában fogunk elmélyülni, amely kérdés az utóbbi időben egyre fontosabbá vált. Ahogy a társadalom fejlődik és fejlődik, elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk a Lovik Károly (író) különböző oldalaival, és megértsük mindennapi életünkre gyakorolt hatását. Az eredetétől a mai relevanciáig a Lovik Károly (író) minden vonatkozását megvizsgáljuk, hogy átfogó és teljes áttekintést nyújthassunk. Ezenkívül elemezzük a Lovik Károly (író) következményeit különböző területeken, a politikától az emberek mindennapi életéig. Reméljük, hogy ez a cikk hasznos és felvilágosító útmutató lesz azoknak, akik szeretnének mélyebben elmerülni a Lovik Károly (író) témájában.
Lovik Károly | |
Lovik Károly | |
Élete | |
Született | 1874. március 9. Budapest |
Elhunyt | 1915. április 19. (41 évesen) Budapest |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Nemzetiség | magyar |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | próza, regény, elbeszélés, novella, cikk, tárca, tanulmány |
Irodalmi díjai | Szent István-díj (1904) Péczely-díj (1911) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Lovik Károly témájú médiaállományokat. |
Lovik Károly (Budapest, 1874. március 9. – Budapest, 1915. április 19.) magyar író, újságíró, szabadkőműves, neves lószakértő.
1874-ben született Budapesten, egy Bálvány utcai házban. Korán árvaságra jutott, gyermekkorát eperjesi rokonságánál töltötte, majd ifjúként Kolozsvárott volt joghallgató. 1893-tól hírlapíró. 1898-ban felvették a Demokratia páholyba, amelynek hosszú időn keresztül aktív tagja volt. 1904-ben Kapus nevű lovával megnyerte az akkor nemzetközi lóversenyéletben is fontos Szent István-díjat. 1911-ben a Magyar Tudományos Akadémia a Vándormadár című regényét a Péczely-díjjal tüntette ki. Haláláig a Kiss József szerkesztette A Hét című folyóirat munkatársa.
Lovik Mikszáthon keresztül kapcsolódik a magyar elbeszélő hagyományokhoz. A romantikához közelálló ábrázolásmód elsősorban regényeire jellemző, bár első regénye, a Doktor Pogány egy kritikai realista mű, mely egy orvosnő reménytelen küzdelméről szól a női lét és munka társadalmi megbecsüléséért.
Bár regényei igen jól megírtak, nemzedéke java terméséhez tartoznak, igazi értékei novelláiban találhatók. Novelláskötetei olyan körképét adják kora úri világának, amely egyben ítélet is erről az életformáról.
Regényeiben és elbeszéléseiben a kor jellegzetes figurái sorakoznak: megalázott kishivatalnokok, agarászó vidéki dzsentrik, zsugori háztulajdonosok, kicsapongó szépasszonyok, unatkozó katonatisztek. Ábrázolásmódjában, epikai „valószerűség-felfogásában” a realizmus és az újromanticizmus között helyezkedik el.
Utolsó műve a korai halála miatt félbemaradt Görgey regény részlete.
A két háború között még megjelent egy-két posztumusz kötete, de utána lényegében elfelejtették. Az 1970-es években Illés Endre fedezte fel, majd az ezredforduló környékén jelentek meg újra a művei.
Szülei: Lovik Adolf (1830–1883) jogtudós és Radler Mária voltak. Első felesége 1899–1910 között Somló Emma színésznő, második felesége 1910-től Loschitz Juliska volt. Első feleségétől született két gyermeke: 1899-ben Károly és 1901-ben Juliska (más forrás szerint a lánya a Milka (Kamilla) nevet viselte, későbbi forrás Gizella néven említi. Két testvére volt: Lovik Mariska és Lovik Béla.