Leeds United FC

Leeds United
Csapatadatok
Teljes csapatnév	Leeds United Football Club
Becenév	The Whites (Fehérek) The Peacocks (Pávák)
Székhely	Leeds, Anglia
Alapítva	1919
Klubszínek
Stadion	Elland Road Beeston Leeds Anglia
Vezetőedző	Daniel Farke
Elnök	Paraag Marathe
Bajnokság	The Championship
Nemzeti sikerek
Bajnok	3 alkalommal
Kupagyőztes	1 alkalommal
Szuperkupa-győztes	2 alkalommal
Ligakupa-győztes	1 alkalommal
Nemzetközi sikerek
VVK	2 alkalommal
Statisztika
Legtöbb gól	Peter Lorimer (168)
Csapatmezek
Hazai Idegenbeli Harmadik
Hivatalos honlap
Leeds United honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Leeds United témájú médiaállományokat.

A Leeds United egy profi angol labdarúgóklub Leedsben. Az angol labdarúgó-bajnokság másodosztályában, a Championship-ben szerepelt 2020-ig, 16 év után ismét az angol első osztályban, a Premier League-ben szerepeltek három éven át, a 2022–2023-as idény végén való kiesésig.^[1]

1904-ben Leeds City FC néven alapítottak futballklubot, amelyet 1919-ben felszámoltak azzal a váddal, hogy illegális kifizetéseket eszközöltek a játékosok irányába az első világháború alatt. Az átformálódó és újraalakuló gárda a Leeds United nevet kapta, így a klubot hivatalosan 1919-ben alapították. Első mezük kék-fehér volt a Huddersfield Town mintájára, ugyanis a Huddersfield elnöke támogatta a Unitedet, valamint szerette volna egyesíteni a két együttest. Ezután 1950-ig sárga-kékben játszottak, majd tiszta fehérre váltottak – a Real Madrid hatására. A sárga és kék színek az idegenbeli szerelésben maradtak meg.

1919 októberében a Midland League-be kaptak meghívást, hogy töltsék be a megszűnt előd helyét. Első mérkőzésükre novemberben már sor is került, méghozzá az Elland Roadon. A 39 460 férőhelyes stadiont használta korábban a Leeds City FC is, a United a Yorkshire Amateurstől kapta vissza. 1920-ban már a másodosztályban vitézkedhettek a Pávák (ez ugyanis a Leeds beceneve, utalva a korábban az Elland Road közelében fekvő „Öreg Páva Pub” nevére), a szakmai munkát Arthur Fairclough, a Barnsley korábbi sikeres edzője felügyelte, akivel meg is szilárdították helyüket ebben a ligában. Igaz, bemutatkozó mérkőzésüket, amely hivatalosan is első bajnokijuknak számít, 1920. augusztus 28-án, a Port Vale ellen 2-0-ra elvesztették. Az élvonalba először 1924-ben kerültek fel, ám évtizedekig ingáztak az első- és második vonal közt. Első nemzetközi hírű játékosuk az 1950-es években bukkant fel a walesi John Charles személyében, akit a Juventus igazolt le – akkoriban rekordot jelentő 65 ezer fontért.

1961-ben a Leeds United vezetőedzője bizonyos Donald "Don" Revie lett. Az új tréner első éve igen nehéz körülmények közt zajlott, kis híján ki is estek az időközben átszerveződött ligarendszer harmadik osztályába. A zseniális szakember hamar megfordította a rossz szériát, feljuttatta csapatát az élvonalba, ahol 1965 és 1974 közt nem végeztek a negyediknél rosszabb pozícióban. 1968/69-ben első bajnoki aranyérmüket ünnepelhették, melyet 1973/74-ben újabb siker követett. Más sorozatokban is jól szerepeltek, 1968-ban Ligakupát, 1972-ben FA-kupát nyertek, megmutathatták magukat a nemzetközi színtéren is: 1968-ban és 1971-ben elhódították a Vásárvárosok kupáját (a mai Európa-liga egyik elődje). Előbbinek magyar vonatkozása is akad: a ’68-as fináléban a Ferencvárost múlta felül az angol együttes. Nem volt azért ez a korszak sem csupa arany, öt alkalommal a bajnokságban, háromszor az FA-kupában, egyszer a VVK-ban, egyszer pedig a Kupagyőztesek Európa-kupájában zártak másodikként.

Kétségkívül Don Revie a korszak legjobb angol csapatát építette fel. Azonban ennek ára volt: Revie Leeds Unitedjét a korszak legdurvább és legsportszerűtlenebb csapatának tartották. Ugyanakkor a játékosai apjukként imádták őt, és feltétel nélkül hittek benne és a módszerében. Pedig nem akárkikről volt szó: például Revie csapatkapitánya az a Billy Bremner volt, akit később a klub történetének legjobb játékosává választottak.

Revie 1974-ben az angol szövetségi kapitányi posztért hagyta el a Leedset, de a helyére kinevezett Brian Clough már előzetesen is óriási kockázatnak tűnhetett: ugyan a szakember képességei elvitathatatlanok voltak (megnyerte frissen feljutó Derby Countyval az 1971-72-es bajnoki kiírást a Leeds előtt, majd a BEK-ben az elődöntőig menetelt), de a stílusa gyakorlatilag teljesen ellentétes volt Don Revie-ével, akivel személyes ellentétei is voltak. Ennek az lett az eredménye, hogy az öntörvényű és szigorú edző nem tudta magát és a stílusát elfogadtatni Anglia akkori legjobb csapatával, így a klub történetének egyik legrosszabb rajtját produkálta. Mindössze 44 nappal a munkába állása után Clough-nak mennie kellett.

Clough helyére Jimmy Armfield került, akivel egy kis időre még visszatért a klub régi fényébe: az 1974-1975-ös szezon végén BEK-döntőt játszhatott a gárda – a Franz Beckenbauer-féle szupererős Bayern Münchennel viszont már nem bírtak a kiöregedőben lévő klasszisok. Armfield és asszisztense, Don Howe újjáépítették a klubot, ami ugyan nem volt bajnokesélyes, de stabilan a középmezőny élén tartotta magát. Azonban a sikerekhez szokott vezetőségnek ez kevés volt, így a helyükre hozta Jock Steint, akinek Clough-hoz hasonlóan 44 nap jutott. Őt Jimmy Adamson követte, de se neki, se az utána következő egykori Revie-játékosnak, Allan Clarke-nak nem sikerült megállítani a zuhanást, és a Leeds kiesett a másodosztályba. Clarke-ot egykori csapattársa, Eddie Gray követte, aki pénz híján fiatalítani akart. Azonban az eredmények még mindig nem jöttek, így a tulajdonosok 1985-ben őt is menesztették. Utódja egy másik Revie-sztár, a legendás csapat kapitánya, Billy Bremner lett, aki jobb híján a Gray által megkezdett úton ment előre. Úgy néz ki, hogy neki sikerül: 1987-ben végre bejutottak a playoff-ba, de ott elbukták a döntőt a Charlton Athletic ellen. Az FA kupában egészen az elődöntőig meneteltek, de ott meg a Coventry City győzte le őket. Ráadásul a nagy terhelés kimerítette a fiatal csapatot, így az 1988/1989-es szezon elején minden eddiginél pocsékabb kezdést produkáltak.

1988 októberében menesztették az egykori skót legendát, Billy Bremnert a menedzseri posztról, és Howard Wilkinson került a másodosztály 21. helyén tanyázó csapat kispadjára. Súlyos örökséget kellett átvennie – és ha nem lett volna így is gyászos a helyzet, még egy legendát is elveszítettek: Don Revie 1989. május 26-án halt meg, hosszas betegség után. Ezek után nem is lehetett volna más a Leeds célja, mint méltóképpen megemlékezni a klub történetének legnagyobb edzőjéről. Célját hamarosan elérte, 1990-ben ismét a legjobbak közé került a Leeds. 1991-ben negyedikek lettek az élvonalban, egy évvel később történetük harmadik, egyben eddigi utolsó bajnoki aranyát nyerték olyan játékosokkal, mint a szezon végén a fő rivális Manchester Unitedhez igazoló Éric Cantona, Ian Rush, Gary Speed vagy Gordon Strachan. 1992/93-ban tiszteletüket tehették az első kiírását futó Bajnokok Ligájában, ám hazai pontvadászatukban – az újjászerveződő Premier League-ben – épphogy bennmaradtak. 1996-ban Ligakupa-döntőt buktak, aztán egy-két évre újra beleszürkültek a mezőnybe. Ahogy az új sikerkorszak kezdetét, úgy a végét is egy tragédia árnyékolta be: Billy Bremner, aki nem is olyan régen még a csapat menedzsere volt, 1997. december 7-én, mindössze 2 nappal az 55. születésnapja előtt szívrohamban meghalt. A csapat sajátos búcsút vett a korábbi kőkemény középpályástól: a december 13-ai, Chelsea elleni idegenbeli meccsen kettős emberhátrányban is kihúzták 0-0-s döntetlennel. Az utcai szurkolók ezt énekelték: "Van 9 férfi és Billy!". (2006-ban egész véletlenül pont Bremner 64. születésnapjára, december 9-ére sorsolták a Leeds és a Bremner-féle csapat legnagyobb riválisa, a Derby elleni másodosztályú meccset. A csúcsrangadón a szurkolók énekelni kezdtek "az egyetlen Billy Bremner"-ről, mire a legenda arca megjelent a kivetítőn is.)

1998-ban, George Graham menesztése után David O’Leary lett a klub menedzsere. Ekkor került a fehérmezesekhez többek közt Mark Viduka és Olivier Dacourt. Az UEFA-kupában 2000-ben elődöntőig jutottak. A Galatasaray ellen alulmaradtak ugyan, de nem erről maradt emlékezetes a párharc: a törökországi mérkőzés előtt két brit szurkolót halálra késeltek. Azóta minden évben egyperces néma csenddel emlékeznek rájuk a tragikus dátumhoz legközelebb eső mérkőzéseken. 1999/2000-ben bajnoki harmadik helyükkel kivívták a Bajnokok Ligája-szereplés lehetőségét, és 2001-ben az elődöntőig meneteltek, ahol a spanyol Valencia állította meg őket. A Leedsnek ekkoriban a fentebb említett kettősön kívül még olyan játékosai voltak, mint két angol válogatott kapus, Paul Robinson és Nigel Martyn; a kiváló képességű, de sérülékeny középhátvéd, Jonathan Woodgate; a csapatkapitány Lucas Radebe; Rio Ferdinand, az angol védőfejedelem; a kiváló középpályás Lee Bowyer; a későbbi BL-győztes Harry Kewell; a liverpooli "Isten", Robbie Fowler; illetve Dominic Matteo, Seth Johnson, és ekkoriban lett az első csapat tagja az akkor még csak 18 éves James Milner.

O'Leary csapata minden kétséget kizáróan félelmetes játékerőt képviselt. De a kártyavár összeomlott.

Ugyanis a Leeds United klubcsúcsot jelentő 18 millió fontot fizetett a West Hamnek Rio Ferdinandért, de nem ez volt az egyetlen komoly igazolás a 2000-es évek elején: Robbie Fowler és Seth Johnson is nagy összegért, és komoly fizetésért írt alá. Az árak és a fizetések meredek emelkedése viszont komoly megterhelést jelentettek a klubkasszának. Ráadásul a Valencia elleni, 2001-es BL-elődöntő után megfordult a szerencséjük. A financiális problémák első jele Rio Ferdinand eladása volt – 30 millió fontot kaptak érte a fő rivális Manchester Unitedtől. Az üzlet enyhén szólva sem nyerte el a sikerkovács O’Leary tetszését, de a tulajdonosoknak ekkor már a pénzügyi válság kezelése volt a prioritás, így megváltak tőle a vezetők, és a helyére Terry Venablest ültették. Tovább folytatódott a kiárusítás: először elment Robbie Keane (2002, Tottenham Hotspur FC), majd 2003-ban jött az első nagy eligazolási hullám: Jonathan Woodgate (Newcastle United FC), Lee Bowyer (West Ham United FC), Nigel Martyn (Everton FC), Robbie Fowler (Manchester City FC), és a saját nevelésű Harry Kewell (Liverpool), majd a pocsék 2003/2004-es szezon végén követte őket Mark Viduka (Middlesbrough), Paul Robinson (Tottenham), Alan Smith (Manchester United FC) és James Milner (Newcastle) is. A klub egyre rosszabb anyagi helyzetét mutatta, hogy a nagyszerű futballistákat jóval áron alul kótyavetyélték el. Ennyi klasszis távozását nincs az a klub, amelyik elbírná. A Leeds sem bírta el: a már említett 2003/2004-es szezon végén a 3 évvel azelőtt BL-elődöntős csapat újra kiesett a Championshipbe, azaz az angol másodosztályba.

2004-ben Ken Bates vette meg a Leeds Unitedet 10 millió fontért. Volt neki miből, hiszen az orosz Roman Abramovics 2003-ban tőle vette meg a Chelsea FC-t, amit aztán fontmilliókkal lendített fel. Ugyanakkor, a Chelsea-ért kapott 100 millió font a saját adósságai miatt csak átmenetileg bizonyult elégnek. Az új tulaj és Kevin Blackwell menedzser pedig néhány új igazolással stabilizálta a gárdát, amely így a Championship középmezőnyében végzett. Az idény végeztével kulcsembereik közül Lucas Radebe visszavonult, a fiatal Aaron Lennon a Tottenhamhez igazolt. 2006-ban ennek ellenére is elérték a felsőházi rájátszást, és bár a szezon végére visszaestek, a rájátszás elődöntőjében magabiztosan verték a Prestont. Sokan úgy vélték, hogy a feljutás is sikerül nekik, a döntőben azonban kikaptak a Watfordtól. Egy évvel később ennyire sem futotta, kiestek a másodosztályból – ez pedig azt eredményezte, hogy a klub története során először szerepelhetett a harmadik ligában (leszámítva a megalakulás utáni rövid portyát a Midland Leauge-ben – de az még más rendszer volt, nem nevezhető harmadik vonalnak).

2007 júliusában a teljes irányítás Ken Bates kezébe került, Dennis Wise vezetőedzővel pedig a csapat mínusz 15 pontról indulva is jól szerepelt (a pontlevonás oka az volt, hogy a csapat tulajdonosi helyzete még tárgyalás alatt állt a bajnokság kezdetekor, ezért majdnem ki is zárták őket). A szezon felénél Dennis Wise elhagyta a Leeds gárdáját a Newcastle kedvéért, helyét a klub korábbi játékosa, Gary McAllister vette át, aki a rájátszásig kormányozta a Pávákat. A döntőben elvéreztek, a 2008/09-es szezonban pedig gyengén kezdtek, ami újabb edzőváltáshoz vezetett. 2009-ben újra közel kerültek a feljutáshoz, bár ezúttal a rájátszási elődöntő jelentett végállomást. 2009/10-ben aztán Simon Grayson vezetésével végre sikerült kiharcolniuk a másodosztálybeli tagságot, ráadásul 2010 januárjában Jermaine Beckford góljával az Old Traffordon búcsúztatták az FA-kupától a fő riválist, a Manchester Unitedet. Üröm az örömben, hogy Beckford az élvonalbeli Everton labdarúgó-csapatához igazolt. A Leeds a másodosztályban viszont csak a középcsapat szinten tengődik, ami különösen bosszantó lehet annak tükrében, hogy először a Norwich (2010/2011), majd a Southampton (2011/2012) csapata is képes volt másodosztályos újoncként feljutni a Premier Ligába. A 2011-es év szörnyű hírrel zárult a klub számára: az egykori Leeds-legenda (1988 és 1996 között 248 meccsen 39 gól a védekező középpályástól), a klub történetének 23. legjobb játékosa, a korábbi közkedvelt középpályás, a walesi válogatott egykori csapatkapitánya és (visszavonulása után) szövetségi kapitánya, Gary Speed máig ismeretlen okokból 2011. november 27-én felakasztotta magát. Az eset megrázta a Unitedet és az egész labdarúgást.

2012 decemberében érkezett a hír: a United is csatlakozik az újgazdag klubok sorába, mivel a GFH Capital nevű dubaji cég (pár hónapos átmeneti időszak után) a Leeds kizárólagos tulajdonosává válik. Mivel a Leeds a másodosztály középmezőnyének elején található, és a Unitedé a másodosztály egyik legjobb infrastruktúrája, Anglia legdinamikusabban fejlődő vidékén, ráadásul a klub vezetőedzője az a Neil Warnock, aki előző klubját (Queens Park Rangers) az élvonalba vitte, így a Leeds rajongóinak minden okuk megvan a reménykedésre

Első meccs: 1920. augusztus 28., Leeds United 0-2 Port Vale

Rekord győzelem a bajnokságban: 1934. április 7., Leeds United 8-0 Leicester City

Rekord győzelem nemzetközi kupában: 1969. szeptember 17., Leeds United 10-0 Lyn Oslo (első forduló)

Rekord vereség a bajnokságban: 1934. augusztus 27., Stoke City 8-1 Leeds United

Rekord nézőszám: 1967. március 15., Leeds United – Sunderland, 57.892 néző (FA kupa, 5. forduló)

Legtöbb gól egy meccsen: 1938. október 1., Division One, Gordon Hodgson 5 gól (a Leicester City ellen)

Legdrágább játékos: Rio Ferdinand, 18 millió £-ért érkezett a West Ham Unitedtől 2000-ben.

A Leeds első 15 évében a mez – a Huddersfield Townhoz hasonlóan – kék és fehér csíkos volt, hozzá fehér nadrág, és sötétkék zokni, mivel a Huddersfield elnöke, Hilton Crowther megpróbálta a két klubot egyesíteni. Végül elhagyta a csapatát, hogy csatlakozzon a Leeds-hez.

1934-ben a csapat átváltott félig kék, félig sárga mezre. A nadrág fehér maradt, de a zoknik világoskékek lettek. Ebben az összeállításban először 1934. szeptember 22-én játszottak.

Év	Gyártó	Mezszonpzor	Másodlagos szponzor	Harmadlagos szponzor
1972–1973	Umbro	nincs	nincs	nincs
1973–1981	Admiral
1981–1983	Umbro	RFW
1983–1984		Systime
1984–1985		WKG
1985–1986		Lion Cabinets
1986–1989		Burton
1989–1991		Topman
1991–1992		Evening Post
1992–1993	Admiral	Admiral
1993–1996	ASICS	Thistle Hotels
1996–2000	Puma	Packard Bell
2000–2003	Nike	Strongbow
2003–2004		Whyte & Mackay
2004–2005	Diadora		Rhodar
2005–2006	Admiral
2006–2007		Bet 24	Empire Direct
2007–2008		Red Kite	OHS
2008–2011	Macron	NetFlights.com
2011–2014		Enterprise Insurance
2014–2015			Help-Link
2015–2016	Kappa	nincs
2016–17		32Red	Clipper Logistics	Greenpeace
2017–				Utilita

A csapat stadionja az Elland Road, melynek befogadóképessége 39.460 fő. Ez jelenleg a 11. legnagyobb stadion Angliában.

A stadion eleinte a Holbeck Rugby Club otthona volt, akik az északi rögbiligában játszottak.

• 3-szoros bajnok: 1968-69, 1973-74, 1991-92
• 3-szoros másodosztályú bajnok: 1923-24, 1963-64, 1989-90

• 1-szeres FA-kupa győztes: 1971-72
• 3-szoros FA-kupa döntős: 1964-64, 1969-70, 1972-73
• 1-szeres Ligakupa győztes: 1967-68
• 1-szeres Ligakupa döntős: 1995-96
• 1-szeres szuperkupa győztes: 1969-70, 1992-93
• 1-szeres szuperkupa döntős: 1974-75

• 1-szeres BEK döntős: 1974-75
• 1-szeres KEK döntős: 1972-73
• 2-szeres VVK győztes: 1967-68, 1970-71

Utolsó módosítás: 2024. május 5.^[2]

*A vastaggal jelzett játékosok felnőtt válogatottsággal rendelkeznek.

**A dőlttel jelzett játékosok kölcsönben szerepelnek a klubnál.

Mezszám	Név	Nemzetiség	Születési hely	Születési idő (kor)	Korábbi csapat	Érték (€)	Szerződés lejárta
Kapusok
1	Illan Meslier		Lorient	2000. március 2. (24 éves)	FC Lorient	18 000 000	2026.06.30.
21	Alex Cairns		Doncaster	1993. január 4. (32 éves)	Salford City FC	175 000	2026.06.30.
26	Karl Darlow		Northampton	1990. október 8. (34 éves)	Newcastle United FC	300 000	2026.06.30.
Védők
2	Jayden Bogle		Reading	2000. július 27. (24 éves)	Sheffield United FC	5 000 000	2028.06.30.
3	Junior Firpo		Santo Domingo de Guzmán	1996. augusztus 22. (28 éves)	FC Barcelona	5 000 000	2025.06.30.
5	Pascal Struijk		Deurne	1999. augusztus 11. (25 éves)	Utánpótlásból került fel	15 000 000	2027.06.30.
6	Joe Rodon		Swansea	1997. október 22. (27 éves)	Stade Rennais	8 000 000	2028.06.30.
25	Sam Byram		Thurrock	1993. szeptember 16. (31 éves)	Norwich City FC	1 000 000	2025.06.30.
33	Isaac Schmidt		Lausanne	1999. december 7. (25 éves)	FC St. Gallen	7 000 000	2028.06.30.
39	Maximilian Wöber		Leeds	1999. október 8. (26 éves)	Borussia Mönchengladbach	10 000 000	2027.06.30.
Középpályások
4	Ethan Ampadu		Exeter	2000. szeptember 14. (24 éves)	Spezia Calcio	16 000 000	2027.06.30.
7	Daniel James		Beverley	1997. november 10. (27 éves)	Fulhal FC	14 000 000	2026.06.30.
8	Joe Rothwell		Manchester	1995. január 11. (30 éves)	Southampton FC	2 200 000	2025.05.31.
11	Brenden Aaronson		Medford	2000. október 22. (24 éves)	1. FC Union Berlin	11 000 000	2027.06.30.
14	Manor Solomon		Anglia, ?	1999. július 24. (25 éves)	Tottenham Hotspur FC	11 000 000	2025.05.31.
22	Tanaka Ao		Kavaszaki	1998. szeptember 10. (26 éves)	Fortuna Düsseldorf	4 000 000	2028.06.30.
23	Josuha Guilavoqui		Ollioules	1990. szeptember 19. (34 éves)	1. FSV Mainz 05	500 000	2025.06.30.
42	Sam Chambers		Leeds	2007. március 11. (17 éves)	Utánpótlásból került fel	1 200 000	2026.06.30.
44	Ilija Gruev		Szófia	2000. május 6. (24 éves)	SV Werder Bremen	5 000 000	2027.06.30.
50	Charlie Crew		Cardiff	2006. június 15. (18 éves)	Utánpótlásból került fel	?	Nem publikus
Támadók
9	Patrick Bamford		Grantham	1993. szeptember 5. (31 éves)	Middlesbrough FC	4 000 000	2026.06.30.
10	Joël Piroe		Wijchen	1999. augusztus 2. (25 éves)	Swansea City AFC	14 000 000	2027.06.30.
17	Largie Ramazani		Brüsszel	2001. február 27. (23 éves)	UD Almería	6 000 000	2028.06.30
19	Mateo Joseph		Santander	2003. október 19. (21 éves)	Utánpótlásból került fel	1 200 000	2028.06.30.
29	Wilfried Gnonto		Verbania	2003. november 5. (21 éves)	FC Zürich	16 000 000	2028.06.30.
30	Joe Gelhardt		Liverpool	2002. május 4. (22 éves)	Sunderland AFC	5 000 000	2027.06.30.
Kölcsönadott játékosok
Név	Poszt	Nemzetiség	Születési hely	Születési idő (kor)	Kölcsönadva ide	Érték (€)	Kölcsön lejárta
Rasmus Kristensen	védő		Brande	1997. július 11. (27 éves)	Eintracht Frankfurt	10 000 000	2025.06.30.
Sam Greenwood	középpályás		Sunderland	2002. január 26. (23 éves)	Preston North End FC	4 500 000	2025.05.31.
Darko Gyabi	középpályás		London	2004. február 18. (20 éves)	Plymouth Argyle FC	1 800 000	2025.05.31.
Jack Harrison	támadó		Stoke-on-Trent	1996. november 20. (28 éves)	Everton FC	18 000 000	2025.06.30.
Sonny Perkins	támadó		London	2004. február 10. (20 éves)	Leyton Orient FC	1 000 000	2025.05.31.

A csapat eddigi edzői

Az alábbi listában évek szerint szerepelnek az angol osztályok, amikben a Leeds szerepelt.

• 1920-24: Angol másodosztály
• 1924-27: Angol elsőosztály
• 1927/28: Másodosztály
• 1928-31: Elsőosztály
• 1931/32: Másodosztály
• 1932-47: Elsőosztály
• 1947-56: Másodosztály
• 1956-60: Elsőosztály
• 1960-64: Másodosztály
• 1964-82: Elsőosztály
• 1982-90: Másodosztály
• 1990-92: Elsőosztály
• 1992-04: Elsőosztály (itt már Premier League)
• 2004-07: Másodosztály (itt már Championship)
• 2007-10: Harmadosztály
• 2010-20: Másodosztály
• 2020-23: Elsőosztály
• 2024-: Másodosztály

A Manchester United. Ez nem kizárólag a futballpályán megjelenő rivalizálás, hanem történelmi eredetű versengés. Lancashire és Yorkshire megyék, a Lancaster- és a York-ház szembenállására, a „Rózsák háborújára ” vezethető vissza. A 15. században e két uralkodóház vívott háborút a trón megszerzéséért, mely végül a Lancester-házhoz tartozó Tudor Henrik győzelmével ért véget. A Tudorok több mint 100 évig uralkodtak Angliában.

A Wikimédia Commons tartalmaz Leeds United FC témájú médiaállományokat.

• Hivatalos oldal
• Leeds United a BBC.com-on
• footballzz