Lövész-sziget
| Lövész-sziget | |
 | |
| A vendéglő terasza | |
| Közigazgatás | |
| Ország | Csehország |
| Város | Prága |
| Városrész (městské část) | Óváros (Staré Město) |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Moldva |
| Szigetek száma | 1 |
| Terület | 0,025 km² |
| Hosszúság | 0,48 km |
| Szélesség | 0,065 km |
| Tengerszint feletti magasság | 190 m |
| Időzóna | CET |
| Elhelyezkedése | |
 Lövész-sziget
Pozíció Prága térképén
| |
 é. sz. 50° 04′ 52″, k. h. 14° 24′ 36″50.081111°N 14.410000°EKoordináták: é. sz. 50° 04′ 52″, k. h. 14° 24′ 36″50.081111°N 14.410000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lövész-sziget témájú médiaállományokat. | |
A Lövész-sziget (Střelecký ostrov) a Moldva egyik szigete Prágában, az Óváros és a a Petřín-domb között, nagyjából a folyó középvonalában. Középső, legszélesebb szakaszán ível át a Győzelem utcát a Nemzeti sugáruttal (Národní třída) összekötő Légió híd (Most Legií). A hídról elegáns lépcsősor vezet a parkosított szigetre.[1]
Története
A sziget anyaga a folyó hordaléka. Először a 12. században tudósítottak róla, A sziget ekkor az ispotályos lovagrend birtoka volt, és egyszerűen csak „pázsitnak” hívták.[2]
A lovagok 1393-ban eladták a sziget egy Augusztinak nevezett füvesembernek (gyógyszerésznek).[2]
IV. Károly idején a lövészek rendeztek be itt gyakorlóteret az íjászoknak és számszeríjászoknak. Az általuk rendezett „madárlövő” versenyeken (ku ptáku) a célpont egy magas bot tetejére rögzített madárbábu feje volt. A lövészekre emlékeztet a sziget ma is viselt neve.[2]
1473-ben a sziget városi tulajdonba került. 1547-ben kisajátította I. Ferdinánd császár, de 15 év múlva visszaadta a városnak, és a polgárok gyakorolhatták itt a lövészetet — eleinte íjjal, majd puskával. Idővel a városi polgárőrség is itt gyakorlatozott, de közben a sziget mindinkább üdülő- és szórakozóhellyé alakult.[3] Az 1769-ben készült térképen több építmény figyelhető meg. A lövészek számára ugyanis eleinte fából emeltek kisebb-nagyobb épületeket, de ezeket gyakran elvitte a kiöntő Moldva. 1812-ben a lőtér faépülete leégett, és helyette a sziget déli részén egy empire stílusú téglaépületet húztak fel J. K. Zobel tervei alapján. Az 1823-ban készített térképrészleten már ez az építmény látható.[2]
Egyéb hasznosíthatóságát a 18. században kezdték felfedezni. Előszeretettel rendeztek itt Szent Iván-éji ünnepségeket, hiszen itt nem voltak épületek, amiket a tűzijátékok felgyújthattak volna. A Zobel-féle épület táncmulatságoknak, koncerteknek és más rendezvényeknek adott helyet. Ehhez 1842-ben felújították, majd csaknem egy évszázaddal később, 1935–1937 között Jan Zázvorka és J. Libánský építészek tervei szerint terasszal, kávézóval és loggiával bővítették. Az épület túlélte az 1890-es és a 2002-es árvizet is, és ma Prága egyik védett építészeti értéke.[2] Az 1800-as évektől rendszeresen állítottak itt fel színpadot a különböző szabadtéri rendezvényekhez.
1882-ben itt rendezték meg a Sokol Társaság első konferenciáját, majd 1890-ben itt volt az első május elsejei munkásünnep.a hatóságok a Lövész-szigetet jelölték ki az első május elsejei munkás ünnep helyszínéül abban a hiszemben, hogy ott könnyebben tudják a rendet fenntartani. A félelemmel teli várakozások dacára az ünnepen nem volt semmiféle incidens, minden békében, afféle fesztiválhangulatban zajlott példátlanul sok, mintegy 30 000 résztvevővel. Ezt a majálist az első világháború kitöréséig minden évben megismételték, és erre emlékezve a szocialista rendszerben a szigetet Május elseje szigetté nevezték át (de gyakran, bár nem hivatalosan hívták Úttörők szigetének (Ostrov pionýrů) is). A Légió hidat is Május 1. hídra (Most 1 maje) nevezték át.[3]
A 19. század közepén a sugárutat kibővítették, és a szigeten egy máig álló téglavendéglő épült. A lepusztult parkot az 1960-as években helyreállították. Az étterem épületét és vele a sziget déli részét a 20. század második felében a Start Praha Testnevelési Osztály kapta meg, és több játszóteret épített az étterem mögé.<ref>A Lövész-sziget története (Historie Střeleckého ostrova) — elektronikusan elérhetetlen<ref>
Parkja
Az eredeti, lágyszárú növényzetet a szukcesszió eredményeként még a sziget használatba vétele előtt ártéri puhafaliget váltotta fel. A parkosítás Herget által kidolgozott 1791-es terve késő barokk jellegű, a központi helyzetű lőtér épületéhez kötött, ösvényekkel tagolt négysoros kockákkal.
A fogadó homlokzatán a Nobis et posteritati (Nekünk és utódainknak) felirat olvasható.
Jegyzetek
Források
- ↑ Száz Pál: Száz Pál: Az öngyilkosok hídja — a Légiók hídja
- ↑ NemcsakPrága: NemcsakPrága: Prága szigetei III: A Lövész-sziget
- ↑ Szombathy: Szombathy Viktor: Prága (Panoráma, Külföldi városkalauz, Franklin Nyomda, Budapest) p. 177–178.
