Kaszkádgyorsító

Mára a Kaszkádgyorsító relevanciája és népszerűsége soha nem látott szintet ért el. Legyen szó az egészségügyről, a technológiáról, a politikáról vagy a kultúráról, a Kaszkádgyorsító minden korosztály és háttérrel rendelkező ember érdeklődésére számot tartó témává vált. Mivel a társadalomra gyakorolt ​​hatása egyre nyilvánvalóbbá válik, nem meglepő, hogy a Kaszkádgyorsító számos tanulmány, vita és elemzés tárgya. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Kaszkádgyorsító jelenségét, és elemezzük a modern élet különböző aspektusaira gyakorolt ​​hatását.
Az ATOMKI 800 kilovoltos kaszkádgyorsítója (1961) az intézet Bem-tér felőli oldalán az utcáról is látható
1937-ben épített 1 millió voltos Kaszkádgyorsító

A Cockcroft-Walton (CW) generátor vagy kaszkádgenerátor azután a két fizikus után kapta a nevét, akik 1932-ben először használták ezt az áramköri elrendezést, hogy részecskedetektort tápláljanak vele. Az ilymódon létrehozott gyorsítóval sikerült létrehozni az első mesterséges magátalakítást. John Douglas Cockcroft és Ernest Thomas Sinton Walton ezt a feszültségsokszorozó kaszkádot használták legtöbb kutatásuk során, az eredményekért 1951-ben fizikai Nobel-díjat kaptak „úttörő munkájukért a mesterségesen gyorsított atomi részecskék által létrehozott atommagátalakítás területén”. Kevésbé ismert, hogy az áramkört korábban felfedezték, 1919-ben Heinrich Greinacher, egy svájci fizikus. Emiatt a feszültségkétszerező kaszkádot gyakran Greinacher-sokszorozónak nevezik.

További olvasmány

  • Cockcroft, J.D. and Walton, E.T.S. (1932). Proc. R. Soc. London A137:229.

További információk

Több angol nyelvű hivatkozás található az angol változatban.