A Környezetszennyezés olyan téma, amely már évek óta felkelti az érdeklődést, hiszen rengeteg embert érint életük különböző területein. Jelentősége az egyének személyes, szakmai és társadalmi fejlődésére gyakorolt hatásában rejlik. Az idő múlásával számos tanulmányt és kutatást végeztek a Környezetszennyezés és következményeinek jobb megértése érdekében, ami különféle megközelítések és elméletek megalkotásához vezetett ezzel kapcsolatban. Ebben a cikkben a Környezetszennyezés-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, a történetétől és fejlődésétől a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatásáig, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről a témáról.
A környezetszennyezés az élőlények környezetének kedvezőtlen irányú megváltoztatása, a környezeti elemek, levegő, víz, talaj előnytelen összetétel-változásával és minőségromlásával járó tevékenység, illetve jelenség vagy maga az előnytelen összetétel-változást és minőségromlást okozó anyag. A környezetszennyezés lehet fizikai (zajszennyezés, légszennyezés, fényszennyezés), kémiai (szennyvíz, talajszennyezés, túlzott agrokemizálás), vagy biológiai természetű (mesterségesen átalakított – például GMO, génmódosítás – vagy tájidegen élőlények alkalmazása).
Legáltalánosabb típusai: káros szennyezőanyagok kibocsátása, légszennyezés, vízszennyezés és talajszennyezés.
A kipufogógázok miatt a levegőben nitrogén-dioxid keletkezik. A felsorolt vegyületek napfény hatására fotokémiai szmogot és ózont hoznak létre, ami asztmát okozhat. A gépjárművek ólmot és szén-monoxidot bocsátanak ki. A WHO becslése alapján, évente 700 ezerrel kevesebb ember halna meg a fejlődő országokban, ha ezeket a légszennyezőket kivonnák a forgalomból. A Világbank 2010-re 816 millióra becsli a motoros járművek számát, szemben az 1990-es 580 milliós adattal, ami az üvegházhatású gázok légköri koncentrációját növeli.
A kóros algásodás előzménye az, hogy a tengerbe műtrágya, valamint tisztítatlan, magas nitrát- és foszfáttartalmú szennyvíz kerül. A halak és más vízi élőlények nem jutnak elegendő napfényhez. Az algák toxinjai az emberre is veszélyesek lehetnek. A vizeket is számos szennyezés éri. Leggyakrabban az iparban és a háztartásokban keletkezett, a vizekbe tisztítatlanul bejutó szennyvizek okoznak környezeti károkat(egy egymilliós lakosságú városban évente 500 000 tonna szennyvíz képződik). A vízszennyezés következménye lehet a tápanyag-feldúsulás, a halak vagy egyéb állatok pusztulása. Ugyanakkor a vízszennyezés nem minden esetben elválasztható a levegő szennyeződésétől sem. A különböző mérgező anyagok, mint például a nitrogén-oxidok vagy a kén-dioxid levegőbe jutása az esővizet szennyezheti, ami később a talajba, tengerekbe és folyókba is eljut. Az ipari tevékenység további veszélyeket is rejthet, elég csak a tiszai ciánszennyezésre vagy a Deepwater Horizon katasztrófájára gondolni. Az ipari szennyezés elleni küzdelem csak a megfelelő szabályozás és a „szennyező fizet” elv betartása segítségével korlátozható. Az elérhető ivóvíz kérdése egyre nagyobb problémákat vet fel világszerte, jelenleg 884 millió ember nem jut biztonságos ivóvízhez. Mivel az emberi vízhasználat jelentős része a mezőgazdasághoz kapcsolódik, a vízszennyezés akár az élelmezési válságot is súlyosbíthatja.
A talajszennyezés leggyakoribb forrásai a szemét- és hulladéklerakók. Ha nem tartják be a környezetvédelmi előírásokat, veszélyes anyagok (mérgek, nehézfémek) szivárognak a talajba.
A talaj számos élőlény élőhelye. A talajt főleg rovarirtó szerekkel, növényvédő szerekkel, hulladékokkal, nitrogénnel és foszfortartalmú műtrágyákkal szennyezik. A talaj szennyezésének egyik mellékhatása az, hogy a növények felszívják a szennyezést és rajtuk át az ember azt elfogyasztva megbetegíti a saját szervezetét is.
Talajszennyezés fokozódásával járó tevékenységek:
Hulladékok lebomlási ideje: (lásd: források)
A környezetszennyezés hatása az embereknél különféle betegségek megjelenését okozhatja. Levegőszennyezésnél légúti betegségek, asztmás rohamok, fejfájás, szédülést, az immunrendszer felbomlása, érrendszeri megbetegedéseket stb. Vízszennyezésnél: tífusz, amőbiázis, giardiázis, aszkariázis, horogféreg; kiütések, hepatitis, agyvelőgyulladás, gyomorhurut, máj- és vesebetegségek; fémmel szennyezett víz esetén: Parkinson-kór, szklerózis multiplex, Alzheimer-kór. Talajszennyezésnél: fejfájás, kiütések, rák, leukémia; a talajban levő ólom különösen gyerekeknél veszélyes, mert agyi fejlődési rendellenességeket okoz; a higany vesebántalmakat.
Állatoknál a levegőszennyezés: a savas eső – elpusztítja a patakokban, tavakban élő halakat; túlzott ultraibolya sugárzás – bőrrákot okozhat egyes fajoknál; az ózon az alsóbb légkörben - tüdőproblémákat okozhat. Vízszennyezés: a nitrogén és egyes foszfátok megmérgezhetik a vízi állatokat, a kémiai anyagok károsítják pl. a békák biológiai sokféleségét és az ebihalakat; az olajszennyezés káros hatással van a tengeri állatok fejlődésére, az idegrendszer károsodását okozza; a higany rendellenes viselkedést, szaporodást és növekedést, súlyosabb esetben az állatok pusztulását okozza. Talajszennyezés: Megváltoztatja egyes mikroorganizmusok anyagcseréjét bizonyos talaj környezetekben, ez által elpusztít egyes alapvető rétegeket a táplálékláncban, ami kihatással van a ragadozó fajokra is. A kisebb létformák feldolgozhatják a káros kémiai anyagokat, melyek a táplálékláncban feljebb elhelyezkedő állatok szervezetébe is bekerülnek, ez pedig akár a halálukhoz, sőt, a faj kipusztulásához is vezethet.
Növényeknél a levegőszennyezés: megölheti a fákat, tönkreteheti a növények leveleit, terméketlenné teheti a talajt, az ultraibolya sugárzás károsítja a növényeket, az ózon az alsóbb légkörökben akadályozhatja a fotoszintézist. Vízszennyezés: akadályozza a vízi növények fotoszintetizációját, ezzel befolyásolva az ezen növényeken alapuló ökoszisztémákat; a növények a káros anyagokat felszívhatják a vízből, és továbbjuttathatják a táplálékláncban az állatokig, vagy akár az emberig is. Az építkezéseken keletkező salak elpusztítja a növényeket. Talajszennyezés: módosítja a növények anyagcseréjét, csökkenti a terméshozamot; a káros anyagok a növényen keresztül bekerülnek az ezeket fogyasztó állatok és az ember szervezetébe.