Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Joseph L. Mankiewicz jelentőségét különböző kontextusokban, és jelentőségét a mai társadalomban. A Joseph L. Mankiewicz a történelem során tanulmányozás és érdeklődés tárgya volt, és hatása számos területre kiterjed, a gazdaságtól a politikáig, beleértve a tudományt és a kultúrát is. A következő néhány sorban azt elemezzük, hogy a Joseph L. Mankiewicz hogyan alakította gondolkodásunkat és cselekvésünket, és hogyan befolyásolja továbbra is mindennapi életünket. A kezdetektől a mai fejlődésig a Joseph L. Mankiewicz továbbra is releváns téma lesz mindazok érdeklődésére, akik szeretnék jobban megérteni a minket körülvevő világot.
Joseph L. Mankiewicz | |
Született | Joseph Leo Mankiewicz 1909. február 11. Wilkes-Barre, Pennsylvania |
Elhunyt | 1993. február 5. (83 évesen) Bedford, New York |
Állampolgársága | amerikai |
Házastársa | Elizabath Young (1934–1937) Rose Stradner(1939–1958) Rosemary Matthews(1962–1993) |
Gyermekei | Tom Mankiewicz |
Foglalkozása | filmrendező, forgatókönyvíró, filmproducer |
Iskolái |
|
Kitüntetései | Oscar-díj Legjobb rendező Egy levél három asszonynak (1950) Mindent Éváról (1951) Legjobb adaptált forgatókönyv Egy levél három asszonynak (1950) Mindent Éváról (1951) Golden Globe-díj Legjobb forgatókönyv Mindent Éváról (1950) |
Halál oka | szívinfarktus |
Sírhelye | St. Matthew's Episcopal Churchyard |
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph L. Mankiewicz témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Joseph L. Mankiewicz (Wilkes-Barre, Pennsylvania, 1909. február 11. – Bedford, New York, 1993. február 5.) négyszeres Oscar-díjas amerikai rendező, forgatókönyvíró és producer.
A filmiparban betöltött szerepének köszönhetően csillagja megtalálható a Hollywood Walk of Fame-en.
1909. február 11-én született a pennsylvaniai Wilkes Barreban. Szülei Frank Mankiewicz és Johanna Blumenau németországi zsidó emigránsok voltak. Négyéves korában a családjával New Yorkba költözött, ahol a Stuyvesant Középiskolában érettségizett 1924-ben. 1928-ban a Columbia Egyetemen szerzett diplomát. Később Berlinben dolgozott tudósítóként a Chicago Tribunenek mielőtt a filmiparban helyezkedett volna el.
Mankiewicz 17 éven keresztül a Paramount Picturesnak dolgozott forgatókönyvíróként és producerként mielőtt lehetőséget kapott filmet is rendezni a 20th Century Foxtól. 11 filmet készített hat év alatt a Foxnak, a csúcsra 1950-ben és 1951-ben ért el, amikor Oscar-díjat nyert legjobb rendező és legjobb adaptált forgatókönyvírói kategóriában az Egy levél három asszonynak és a Mindent Éváról című filmjeiért.
1951-ben otthagyta a 20th Century Foxot és New Yorkba költözött azzal a szándékkal, hogy színdarabokat írjon a Broadwayra. Ez az álma sosem vált valóra, ezért visszatért a filmiparba. 1953-ban rendezte a Julius Caesart, melyben a fiatal Marlon Brando volt látható Marcus Antonius szerepében, akit Oscarra is jelöltek alakításáért. A film széles elismerést váltott ki a kritikusok körében, David Shipman "talán minden idők legjobb Shakespeare feldolgozása, amit valaha készítettek" jelzővel illette a filmet.
1958-ban rendezte A csendes amerikait, mely Graham Greene azonos című regényének adaptációja. A történet arról szól, hogy mi lenne ha az amerikaiak beavatkoznának a vietnámi háborúba. Mankiewicz eltorzította a könyv eredeti üzenetét, megváltoztatva a történet fő részéit, hogy megfeleljen a hazafias amerikai közönségnek. Az eredeti műből, mely óva intette Amerikát az antikommunizmus vak támogatásában, a szerző Greene szerint amerikai propagandafilmet csináltak.
A Kleopátra (1963) elkészítése három évet elvett az életéből, hogy végül kisiklassa a karrierjét és súlyos pénzügyi veszteséget okozzon 20th Century Foxnak. A későbbiekben még több filmet rendezett, melyek közül utolsó munkája a Mesterdetektív (1972) emelkedik ki Laurence Olivierrel és Michael Cainenel a főszerepben. Mankiewiczet Oscar-díjra is jelölték legjobb rendezés kategóriában.
1983-ban tagja volt a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijének.
1993. február 5-én hunyt el a New York állambeli Bedfordban, hat nappal a 84. születésnapja előtt, és a helyi Szent Máté Episzkopális Temetőben helyezték örök nyugalomra.