A mai világban a Genius (védőszellem) a társadalom széles köre számára releváns témává vált. Megjelenése óta a Genius (védőszellem) nagy hatást váltott ki különböző területeken, vitákat, vitákat és ellentmondásos véleményeket generált. Hatása átlépte a határokat, és felkeltette a téma szakértőinek, valamint általában a lakosság érdeklődését. Tekintettel annak relevanciájára, fontos részletesen és objektíven elemezni a Genius (védőszellem)-hez kapcsolódó összes szempontot, megérteni következményeit, következményeit és lehetséges megoldásait. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Genius (védőszellem) jelenségét, annak eredetétől a jelenlegi helyzetéig, azzal a céllal, hogy teljes és gazdagító perspektívát adjunk ehhez a globális érdeklődésre számot tartó témához.
Ez a szócikk az ókori római vallás védőszelleméről szól. Hasonló címmel lásd még: Genius (egyértelműsítő lap).
A genius (ejtsd: géniusz) az ókori római vallás jellegzetes ősi eleme, egy férfi személyes védőszelleme és személyiségének, sorsának és mindenekelőtt termékenységének jelképe is volt egyben. Az adott férfi halálával megszűnt geniusa is. A történelem előtti időkben a genius eredetileg az ősök szellemének volt a jelképe, amely az utódok élete fölött vigyázott. Ebből alakult ki később az elképzelés, hogy a genius tulajdonképpen személyes védőszellem, amelyek előtt áldozni kell és amelyektől az élet nehéz helyzeteiben segítséget és inspirációt remélt az ember. A genius ünnepe az illető születésnapja volt.
Nem kizárólag személyek, hanem csoportok, települések (Genius loci), területek, régiók, országok, színházak is rendelkezhettek geniussal. Innen már nem volt nagy lépés Róma geniusa (Genius urbis Romae ill. Genius populi Romani), végül a Augustus császár geniusát (Genius Augusti) már istenként tisztelték.
Források
Werner Eisenhut. In: Der Kleine Pauly. 2. kötet, Stuttgart 1967, 741–742 hasáb.