Friedrich Wöhler
Ebben a cikkben a Friedrich Wöhler témával foglalkozunk, amely a különböző területekről és profilokból származó emberek figyelmét és érdeklődését felkeltette. A Friedrich Wöhler egy széles körben vitatott téma, amely ellentmondó véleményeket szült, elemzések, viták és elmélkedések széles spektrumát generálva. Megalakulása óta a Friedrich Wöhler kutatások, kutatások és spekulációk tárgya, kíváncsiságot és aggodalmat kelt azokban, akik meg akarják érteni, elmélyíteni és megérteni következményeit és következményeit. Az évek során a Friedrich Wöhler fejlődött, és különböző kontextusokban releváns témaként pozicionálta magát, társadalmi, politikai, gazdasági, tudományos és kulturális szempontokat is lefedve. Ebben a cikkben a Friedrich Wöhler-hez kapcsolódó különböző nézőpontokat, megközelítéseket és vitákat vizsgáljuk meg azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító képet nyújtsunk erről az izgalmas témáról.
| Friedrich Wöhler | |
 | |
| Született | 1800. július 31. Eschersheim |
| Elhunyt | 1882. szeptember 23. (82 évesen) Göttingen |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Stadtfriedhof Göttingen |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Wöhler témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Friedrich Wöhler (Eschersheim, ma Frankfurt am Main része, 1800. július 31. – Göttingen, 1882. szeptember 23.) német kémikus.
Életpályája
Wöhler az állatorvos és pedagógus August Anton Wöhler fiaként született a ma Frankfurthoz tartozó Eschersheimben. 1820-tól orvosnak tanult a marburgi egyetemen, majd 1821-ben Heidelbergben már kémiát hallgatott. Ugyanitt, 1823-ban elvégezte az orvosi egyetemet. Érdeklődése azonban oly mértékben a kémia felé fordult, hogy egy évvel később már analitikai kémiát hallgatott Stockholmban. Több évig dolgozott Berzelius laboratóriumában Svédországban. 1825-től 31-ig Berlinben tanárként dolgozott, 1828-ban már professzori beosztásban. 1831-től a kasseli politechnikum professzora. 1835-től kezdve haláláig a göttingeni egyetem professzora volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1881-ben választotta kültagjává.
Emlékezete
Göttingenben a Wöhlerplatzon áll életnagyságú szobra. Halálának 100. évfordulójának alkalmából a német posta emlékbélyeget adott ki.
Eredményei a szerves kémiában
1824-1828-ig tartó kutatásaival igazolta állítását, mely szerint szervetlen anyagból elő lehet állítani szerves anyagot. Szervetlen diciánból hidrolízissel a sóskában is megtalálható oxálsavat nyerte. 1828-ban Wöhlernek sikerült szervetlen ammónium-cianátból a vizelet egyik fontos vegyületét előállítania, a karbamidot. Így sikerült megdöntenie a 18. századbeli tudósok „vis vitalis”, azaz életerő-elméletét.
Jegyzetek
- ↑ nem ismert naptár szerint; valószínűleg Gergely-naptár
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b KNAW Past Members (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ BnF források (francia nyelven)
- ↑ nem ismert naptár szerint; valószínűleg Gergely-naptár
- ↑ nem ismert naptár szerint; valószínűleg Gergely-naptár
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Вёлер Фридрих, 2015. szeptember 28.
- ↑ www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
- ↑ List of Royal Society Fellows 1660-2007. Royal Society
- ↑ Award winners : Copley Medal (angol nyelven). Royal Society. (Hozzáférés: 2018. december 30.)
Források
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Z. Orbán, Erzsébet. V. Szénhidrogének, Kémia 9-10. szakközépiskolásoknak Tankönyv [archivált változat] (magyar nyelven). Mozaik Kiadó, 147. o.. ISBN 9789636975937 [archiválás ideje: 2013. október 6.]
