Firdauszí | |
Élete | |
Született | 934 Túsz, Irán |
Elhunyt | 1027 Túsz, Irán |
Sírhely | Túsz |
Nemzetiség | perzsa |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | eposz |
Fontosabb művei | Sáhnáme |
A Wikimédia Commons tartalmaz Firdauszí témájú médiaállományokat. |
Firdauszí vagy Firduszi Abul-kászim Manszúr (perzsául: ابوالقاسم فردوسی), (934[1] – 1027) a perzsa irodalom (egyben a világirodalom) egyik legjelentősebb költője.
Firdauszí a Túsz közelében fekvő Sádab nevü faluban született. Mahmúd gaznavida szultán udvarában működött, és itt bízták meg a Dakíkí költő által megkezdett Királyok könyvének (Sáhnáme) megírásával. Firdauszí mintegy 30 évig dolgozott művén, amely végül egy közel 60 000 verspárból álló költeménnyé vált. Tartalma a perzsák története volt a régi perzsa királymondáktól a Szászánidák 651-es bukásáig. A történet szerint a szultán által megígért 60 000 arany helyett csak ugyanannyi ezüstpénzt kapott a mű befejeztekor Firdauszí.
A csalódott költő lesújtó szatírát írt Mahmúd számára, majd a szultán haragja elől Bagdadba menekült. Itt megszerezte a kalifa nagyvezérének jóindulatát, és öreg korában megírta a pogány kori hősök dicsőítésére a Juszuf és Zulejkhá című eposzt. A műben a Korán legszebbnek nevezett történetét énekelte meg vallásos szellemben. Később barátai és Mahmúd szultán nagyvezérének közbenjárására Firdauszí visszaköltözhetett Perzsiába, és Túszban tölthette utolsó éveit. Magas kort élt meg, 1027-ben hunyt el. A monda szerint végül Mahmúd – megbánva korábbi fukarságát – mégiscsak útnak indított 12 tevét a 60 000 arannyal. A tevék éppen Firdauszí temetésének napján érkeztek meg Túszba.