Napjainkban a Erdei László (filozófus) a világ számos emberének érdeklődésére számot tartó témává vált. A társadalomra gyakorolt hatásától az emberek mindennapi életére gyakorolt hatásáig a Erdei László (filozófus) olyan téma, amely különböző területeken nagy érdeklődést váltott ki. Mind a terület szakértői, mind a hétköznapi emberek időt és erőfeszítést fordítottak a Erdei László (filozófus) megértésére és elemzésére, hogy jobban megértsék annak fontosságát és az élet különböző területeire gyakorolt hatását. Ebben a cikkben a Erdei László (filozófus)-hez kapcsolódó legrelevánsabb szempontokat fogjuk megvizsgálni, hogy átfogó képet adjunk erről a témáról, amely ma nagyon fontos.
Erdei László, Enzelmüller (Bori, 1920. október 18. – Budapest, 1996. január 14.) filozófus, logikus, egyetemi tanár, az első magyarországi logikatanszék létrehozója és vezetője, szerkesztő.
Életútja
1936-tól részt vett a magyarországi munkásmozgalomban. 1945-től megyei MADISZ titkára, majd megyei lapok szerkesztőjeként dolgozott. 1952-től aspiráns volt. 1957-től az MTA Filozófiai Intézetében tudományos kutatóként, majd 1958-tól osztályvezetőként tevékenykedett. 1957-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karának egyetemi docensévé nevezték ki. 1972-ben megalapította az első magyarországi logikatanszéket. Ennek tanszékvezető egyetemi tanáraként, a filozófiai tudományok doktoraként működött visszavonulásáig. A Fiumei Úti Sírkertben, a nagy munkásmozgalmi parcellában temették el.[2]
Munkássága
Erdei László Fogarasi Béla logikai munkásságának folytatója, a magyarországi dialektikus logika magas szintű fejlesztője és oktatója volt. Első komolyabb műve, A megismerés kezdete címmel 1957-ben látott napvilágot. Az írás egyben kandidátusi disszertáció is volt, opponensei Lukács György és Szigeti József voltak. A könyv a hegeli logika első fejezetének kritikai elemzését nyújtotta.
Erdei fő műve, Az ítélet dialektikus logikai elmélete tíz év munkájának eredményeként született meg.
Főbb művei
Monográfiák
A megismerés kezdete. A hegeli logika első fejezetének kritikai elemzése. Akadémiai, Budapest, 1957
Az ítélet dialektikus logikai elmélete. Akadémiai, Budapest, 1971
Ellentét és ellentmondás a logikában. Akadémiai, Budapest, 1973
Das Urteil: die dialektisch-logische Theorie des Urteils. Akadémiai, Budapest, 1981
Der Schluss: die Dialektik des Schlusses. Akadémiai, Budapest, 1983
A dialektikus módszerről. Kossuth, Budapest, 1988
Tanulmányok
Bevezetés. In W. F. Hegel: A logika tudománya I–II. Akadémiai, Budapest, 1979
Dialektika – dialektikus logika. Hegel halálának 150. évfordulója alkalmából. Magyar Filozófiai Szemle, 1981. 6. sz. 759–773. o.
Az ellentmondás elve a formális és a dialektikus logikában. Magyar Filozófiai Szemle, 1963. 4. sz. 565–614. o.
Az érzékelés „megsemmisítése” Hegel Logikájában. Magyar Filozófiai Szemle, 1957. 1. sz. 19–35. o.
A fogalom dialektikájához. Magyar Filozófiai Szemle, 1969. 3. sz. 397–436. o.
A logikai ellentmondásról. Magyar Filozófiai Szemle, 1980. 5. sz. 759–785. o.
Logisztika, vagy marxi-lenini logika. Magyar Filozófiai Szemle, 1959. 3–4. sz. 266–268. o.