A mai világban a Dzsefaihapi a társadalom különböző területein egyre növekvő érdeklődés témává vált. Az akadémiai környezettől az üzleti környezetig a Dzsefaihapi aktuálissá válik a mindennapi életünkre gyakorolt hatása miatt. Ahogy haladunk előre a 21. században, egyre nyilvánvalóbbá válik a Dzsefaihapi megértésének és kezelésének fontossága. Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy a Dzsefaihapi hogyan fejlődött az idők során, milyen hatással volt a különböző közösségekre és ágazatokra, és milyen lehetséges következményekkel jár a jövőre nézve. A politikára gyakorolt hatásától a technológiára gyakorolt hatásáig a Dzsefaihapi olyan téma, amely megérdemli figyelmünket és elmélkedésünket.
A kormányzó apját Idiaatnak hívták. Felesége Szennui volt. Dzsefaihapi Aszjútban élt, a 13. nomosz székhelyén; kormányzói pozíciója mellett főpap is volt. Főleg nagy, díszített sziklasírjáról ismert (aszjúti 1-es sír), amelyet magától I. Szenuszerttől kapott ajándékba.[1] Ő volt az első a XII. dinasztia több, azonos nevű aszjúti kormányzója közül; valószínű, hogy családja I. Amenemhat vagy I. Szenuszert alatt váltotta a korábbi, velük rokonságban nem lévő kormányzócsaládot. Dzsefaihapi sírjából tudni, hogy elrendelte Upuaut helyi templomának újjáépítését.[2]
Sírjában arról is beszámol, hogy elrendelte, hogy külön pap foglalkozzon halotti kultuszával; a papot földdel és javakkal fizette meg ezért. A szövegben gondosan megemlíti, hogy különbséget tett személyes vagyona és az őt kormányzói, illetve papi minőségében megillető javak között,[3][4][5] és hangsúlyozza, hogy halotti kultusza fenntartását az előbbiből finanszírozta.[6]
1913-ban a Harvard Egyetem és a Bostoni Szépművészeti Múzeum közös ásatása során a núbiaiKermában előkerült egy nagy domb alatt rejlő sír, melyet több, kisebb serpenyősír vett körül. A fő sírban két hatalmas granodiorit szobrot találtak, Dzsefaihapi és felesége, Szennui szobrát. A környező kis sírokba temetett embereket egyszerre áldozták fel, valószínűleg uruk halálakor. Egyiptomban erre az időre az emberáldozat már rég feledésbe merült, de úgy tűnik, Núbiában még alkalmazták. Bár eredetileg feltételezték, hogy a sír tulajdonosa Dzsefaihapi volt, mostanra ez megdőlt; a sírba valószínűleg egy núbiai törzsfő temetkezett, a szobrok pedig később, talán a második átmeneti korban kerültek ide. Dzsefaihapi szobra összetört, de Szennuié jó állapotban megmaradt; ma mindkettő a Bostoni Szépművészeti Múzeumban található (katalógusszám: MFA 14.724 és MFA 14.720).[1][7][8][9]
Jegyzetek
↑ abFreed, Rita E.. Sculpture of the Middle Kingdom, A companion to Ancient Egypt, volume 2. Wiley-Blackwell (2010). ISBN 9781405155984
↑Grajetzki, Wolfram. The Middle Kingdom of ancient Egypt: history, archaeology and society. London: Duckworth Egyptology, 105-6. o. (2006). ISBN 9780715634356
Ez a szócikk részben vagy egészben a Djefaihapi című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
El-Khadragy, Mahmoud (2007). „The shrine of the rock-cut chapel of Djefaihapi I at Asyut”. Göttinger Miszellen212, 41–62. o.
Reisner, George A. (1918). „The Tomb of Hepzefa, Nomarch of Siûṭ”. The Journal of Egyptian Archaeology5 (2), 79–98. o.