Dragović
| Dragović | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Pozsega-Szlavónia |
| Község | Pakrác |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 34550 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 45 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 220 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 28′ 16″, k. h. 17° 16′ 22″45.471100°N 17.272800°EKoordináták: é. sz. 45° 28′ 16″, k. h. 17° 16′ 22″45.471100°N 17.272800°E | |
 | |
Dragović falu Horvátországban Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Pakráchoz tartozik.
Fekvése
Pozsegától légvonalban 34, közúton 41 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban és közúton 7 km-re északkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Pakra jobb partján, a Pakrácot Pozsegával összekötő 38-as számú főút mentén fekszik.
Története
A mai Dragović falu a középkorban ahhoz a nagy területű birtokhoz tartozott, amelyet II. András király 1210-ben a templomos lovagrendnek adományozott. Valószínűleg ők építették a falu és a Pakrácról Pozsegára vezető főút felett a Psunj-hegység egyik északi nyúlványán állt Csáktornya várát. A vár a középkorban stratégiailag fontos helyen állt, mivel a Pozsegáról és Kamengradról Pakrácra vezető utat ellenőrizte. A templomosok után a johannita lovagrend vránai perjelségének birtoka volt. 1476-ban „Csáktornya” néven említik, majd a későbbiekben Csakovec néven is feltűnik. A vár alatt a 15. században suburbiumként mezőváros fejlődött ki jelentős kézművességgel és kereskedelemmel. Ennek a temploma lehetett a falu 45. házszám alatti portájának gyümölcsösében található rom, melyet a szakemberek középkori gótikus templomként azonosítottak. A vár és a város 1518-ban még a johannitáké, majd 1523-ig Keglevich Péter birtoka volt. Ezután Tahy Ferencé volt, de 1544-ben megszállta a török. A török uralom alatt a város elveszítette korábbi jelentőségét, de a vár egy aga irányítása alatt továbbra is jelentős katonai objektum maradt. A vár agái hírhedtek voltak erőszakosságukról és a környező népesség sanyargatásáról. Közülük is különösen kegyetlen volt Rusztan aga, akinek nevéhez sok gaztett fűződött. Őt 1596-ban egy Fejérkő vára mellett vívott csatában ölte meg a horvát nemzeti hős Franjo Ilinić. Véglegesen 1691 októberében Charles Eugène de Croÿ császári tábornok szabadította fel a török uralom alól.
A 17. század végétől a török kiűzése után a területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. Ide Boszniából pravoszláv vlachok érkeztek. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Dragovich” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Dragovich” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Dragovich” néven összesen 39 házzal, 294 ortodox vallású lakossal találjuk.[3] A településnek 1857-ben 225, 1910-ben 544 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 70%-a szerb, 24%-a horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pakráci járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 90%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború idején kezdettől fogva szerb ellenőrzés alatt volt. 1991. december 24-én az Orkan ’91 hadművelet második szakaszában foglalta vissza a horvát hadsereg 127. verőcei dandárja. 2011-ben 64 lakosa volt.
Lakossága
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 225 | 285 | 271 | 331 | 468 | 544 | 531 | 591 | 229 | 295 | 330 | 326 | 296 | 284 | 65 | 64 |
Nevezetességei
- A faluban a 45. szám alatti házhoz tartozó gyümölcsösben titokzatos romok láthatók, melyek már a 19. században is feltűntek a szakembereknek. Gjuro Szabo leírja, hogy a hagyomány a romokat török kori pravoszláv templomnak tartja, de már ő is középkori templomról beszél. A gyümölcsösben található egy méter vastag falak három oldalról zárnak körül egy térséget, az egykori templomhajót. A romok hosszúsága 14 méter szélességük 10,5 méter. A bejárati rész az egykori homlokzattal a nyugati oldalon található, míg a keleti rész teljesen leomlott, mára már alig kivehető az egykori félköríves apszis. A homlokzat tetején egykor rózsaablak volt, melyet E. Kramberger 1876-ban még lerajzolt. Szabo 1913-ban a boltozat kőbordájának egyik darabját rajzolta le. Mára mindkét kőemlék elveszett, de a rajzok koragótikus templomra utalnak. Zorislav Horvat a templom építését a 13. századra tette, de lehetségesnek tartotta, hogy az építés még a 14. század elején is tartott. A részleteket csak egy régészeti feltárás tisztázhatná, amely azonban még nem történt meg.[6]
- Szent Száva tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma 1940-ben épült. A főút északi oldalán álló épület a délszláv háború idején őrtoronyként szolgált és kisebb sérülések érték. Egyhajós épület keletre néző, félköríves szentéllyel, a nyugati homlokzat előtt álló harangtoronnyal, melyet piramis alakú toronysisakkal fedtek. A hajó oldalain két-két, a torony felső részén négy hosszúkás, félköríves ablak látható. A bejárat a torony alsó részén nyílik, felette körablak található. A templomot téglából építették, de nem vakolták be.
- A falu határában a Psunj-hegység egyik északi magaslatán találhatók Csáktornya (Čaklovac) várának maradványai.[7] A vár központi részét egy öt emelet magasságú, kívül ötszög, belül négyszög alaprajzú lakótorony alkotta. Gjuro Szabo idejében 1920 előtt még a torony fele állt. Még látta egy kandalló maradványait, valamint több gótikus faragványt is. A torony sarkait különlegesen faragott kövekkel erősítették meg. Szabo a torony korát a 13. századra tette. 1971-ben Zorislav Horvat építész itt jártakor lerajzolt néhány gótikus töredéket, a vár korát pedig a 14. századra tette azzal, hogy vannak román stílusú részletei is. Ma a toronynak romjai és egy zárt udvart övező falak maradványai láthatók. A várat délkeleti irányból sánc és védőfal oltalmazta. Régészeti feltárása még nem történt meg.
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 152. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 25. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-6390.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-390.
Források
- Pakrác város hivatalos honlapja (horvátul)
- Pakrác turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Pakrác kulturális emlékei (horvátul)
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071
- Az első katonai felmérés térképe
- Varak.hu:Dragović – Csáktornyavár
- Pdsunj.hr: Čaklovac – templarska trđava (horvátul)
- A Građevinar folyóirat 2004. évi 11. száma (horvátul)
- Varak.elte.hu: Lejla Dobronić: A keresztesek, a johanniták és a Szentsír lovagok horvátországi rendházai és birtokai
További információk
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Stjepan Benković: Pakrački kraj u XVIII. i XIX. stoljeću Povijesno društvo Pakrac – Lipik 2016. (horvátul)
- Pakrác város rendezési terve (horvátul)
