Ebben a cikkben megvizsgáljuk és elemezzük a Derzsy Domokos-et különböző nézőpontokból és megközelítésekből. A Derzsy Domokos olyan téma, amely sok ember érdeklődését felkeltette az évek során, és ebben a cikkben ennek fontosságát és relevanciáját fogjuk elmélyíteni a mai társadalomban. A populáris kultúrára gyakorolt hatásától a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt hatásáig a Derzsy Domokos vitákat és reflexiókat váltott ki a különböző szektorokban. Reméljük, hogy ezzel a cikkel teljes és gazdagító betekintést nyújtunk a Derzsy Domokos-be, így olvasóinknak mélyebb és tartalmasabb megértését biztosítjuk ennek a témának.
Derzsy Domokos (Felsőboldogfalva, 1914. december 8. – Budapest, 1975. augusztus 5.[6]) állatorvosdoktor, az állatorvos-tudományok kandidátusa (1961), az állatorvos-tudományok doktora (1974), patológus, mikrobiológus, immunológus, a nagyüzemi baromfitartás, a baromfibetegségek kiváló szakembere, címzetes egyetemi tanára.
Életpályája
Elemi iskoláit Zsákán, a gimnáziumot a Sárospataki Református Kollégiumban végezte el 1933-ban. Állatorvosi tanulmányait a budapestiJózsef Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem állatorvosi osztályán végezte el 1939-ben. 1939–1941 között a Phylaxia Szérumtermelő Rt.-nál a Sertéspestis és Diagnosztikai Osztályának tudományos munkatársa volt. 1940-ben állatorvosdoktorrá avatták. Az állatorvosi tisztivizsgája után (1941) rövid ideig járási állatorvos volt Gyergyótölgyesen. 1941–1944 között a kolozsvári Állategészségügyi Intézet tudományos munkatársa volt. 1944-ben családjával Budapestre költözött. 1944–1946 között a budapesti Országos Állategészségügyi Intézet tudományos munkatársa volt. 1945-ben a Ságvári Poliklinika kisegítő orvosa is volt. 1946–1948 között a Békéscsabai Szérumművek kutató állatorvosa volt. 1948–1950 között a Phylaxia Állami Oltóanyagtermelő Intézet Vakcina Osztálya és a BOTE I. sz. Kórbonctani Intézete tudományos munkatársa volt. 1950–1957 között a Magyar Tudományos Akadémia Állatorvostudományi Kutatóintézetének tudományos munkatársa, 1957–1967 között tudományos osztályvezetője, 1967–1975 között igazgatója volt. 1962–1975 között a Magyar Tudományos Akadémia Állatorvos-tudományi Bizottsága tagja volt. 1967–1975 között az Acta Veterinaria nevű szakfolyóirat szerkesztő-bizottságának tagja volt. 1971–1975 között a Baromfitenyésztők Világszövetsége tagja illetve a magyar tagozat elnöke volt. 1972–1975 között az Avian Pathology című szakfolyóirat szerkesztő-bizottságának tagja volt. 1973–1975 között az Állatorvostudományi Egyetem címzetes egyetemi tanára volt.
Munkássága
Tudományos érdeklődése úgyszólván valamennyi fertőző állatbetegségre kiterjedt. Több – nálunk addig ismeretlen – baromfibetegséget ő állapított meg elsőként. Kb. 100 tudományos közleményét magyar és külföldi szaklapokban is közzétette. Tudományos társaságok, egyesületek, hazai és külföldi szakbizottságok munkájába is bekapcsolódott.
Szülei: Kerekes Zsuzsanna volt. Testvére: Derzsy László és Pusztai Béláné Derzsy Zsuzsanna. Nagybátyja: Derzsy Domokos, Zsáka község körállatorvosa. 1941-ben házasságot kötött Hidegkuti Gabriellával (1913–2000). Két fiuk született: Domokos (1942–) és Gábor (1944–).
Művei
Szemvizsgálatok juhokon (Egyetemi doktori értekezés is) (Közlemények az összehasonlító élettan és kórtan köréből. Budapest, 1940)
Adatok a toxikus eredetű májelváltozások kóroktanához. – Pasteurella-törzsek immunbiológiai sajátosságai (Csontos Józseffel). – A Trichomonas fetus tiszta kinyerése. (Állatorvosi Lapok, 1943)
Az ülemér. – Kerato-conjunctivitis infectiosa (Mezőgazdasági Szemle, 1943)
Adatok a szopós malacok Aujeszky-féle betegségének kórbonctanához és kórélettanához (Csontos Józseffel; Mezőgazdasági Szemle, 1944)
Baromfikolera elleni immunizálási kísérletek csapadékos oltóanyaggal (Elek Pállal és Prokopovitsch Ottóval; Magyar Állatorvosok Lapja, 1947)
Pasteurella-fajok elkülönítése. – Az allergiás és serológiai malleuspróbák eredményének eltéréséről. Rosszindulatú daganatszerű myeloid tyúkleukosis (Elek Pállal; Magyar Állatorvosok Lapja, 1948)
Általános lymphosarcomatosishoz hasonló lymphás leukosis sertésben (Elek Pállal; Magyar Állatorvosok Lapja, 1949)
Újabb tapasztalatok a száj- és körömfájás vírus tulajdonságairól (Magyar Állatorvosok Lapja, 1951)
A ragadós száj- és körömfájás vírusának tenyésztése (Magyar Állatorvosok Lapja, 1952)
Vizsgálatok a sertés bőrgyulladásának oktanáról (Magyar Állatorvosok Lapja, 1953)
A leukosis jelentősége baromfitenyésztésünkben (Bamberger Károllyal és Elek Pállal. – Ornithosis baromfiállományokban (Magyar Állatorvosok Lapja, 1957)
Az ornithosis (Magyar Állatorvosok Lapja, 1958)
Csirkék agylágyulása E-vitamin hiánya miatt. – A csirkék fertőző ízületgyulladása (Tóth Baranyi Istvánnal; Magyar Állatorvosok Lapja, 1960)
Az ornithosis jelentősége galambtenyésztésünkben (Magyar Állatorvosok Lapja, 1960 és Galambjaink, 1960)
A baromfikolera elleni védekezés lehetőségei (Baromfiipar, 1960)
Vizsgálatok az ornithosis megállapítására és gyógykezelésére. Monográfia és kandidátusi értekezés is. 21 képpel és 11 táblázattal (Budapest, 1960)
Növendék kacsák toxikus májgyulladása és májelfajulása (Mészáros Jánossal). – Az ornithosis közegészségügyi és állategészségügyi jelentősége, a védekezés lehetőségei. – A kacsák vírusos májgyulladása (Prokopovitsch Leóval és Tóth Baranyi Istvánnal (Baromfiipar, 1961)
Salmonella Bareilly előfordulása baromfiban és vágóállatokban (Prohászka Lászlóval és Takács Jánossal) – A baromfi fertőzéses eredetű és táplálkozási hiányok okozta idegrendszeri betegségei (Magyar Állatorvosok Lapja, 1961)
A mesterséges keltetés állategészségügyi szempontjai (Mezőgazdasági Világirodalom, 1962)
A kacsák vírusos és toxikus májgyulladása (Magyar Állatorvosok Lapja, 1962)
Baromfi-egészségtan (Budapest, 1963; 2. kiadás: 1966; 3. átdolgozott kiadás: 1976)
A tyúkok fertőző bronchitisének előfordulása Magyarországon (Lomniczi Bélával). – Vizsgálatok az ún. libainfluenza kóroktanáról (Szép Ivánnal és Szőke Ferenccel; Magyar Állatorvosok Lapja, 1966)
A baromfi légzőszervi betegségei és az ellenük való védekezés (Agrártudományi Közlemények, 1967)
A baromfitartás egyes gazdasági és állategészségügyi kérdései (Egyetemi jegyzet; Budapest, 1968)
Az ún. libainfluenza egyes járványtani kérdései és a védekezés lehetőségei (Mészáros Jánossal; Magyar Állatorvosok Lapja, 1969)
A kislibák vírusos betegségei (Baromfiipar, 1971)
A víziszárnyasok fertőző betegségei elleni védekezés immunológiai kérdései (Szedő Máriával; Magyar Állatorvosok Lapja, 1973)
A nagyüzemi baromfitartás állategészségügyi kérdései. Tudományos tevékenység tézisszerű összefoglalása (Doktori értekezés; Budapest, 1973)
Az ún. libainfluenza kóroktana, a kórokozó rendszertani besorolása (Kisary Jánossal). – A baromfi fertőző betegségei elleni védekezés kialakulása (Kemény Andrással és Papócsi Lászlóval). – Az ún. libainfluenza elleni szikimmunitás járványtani jelentősége (Horváth Ervinnel és Kisary Jánossal) (Magyar Állatorvosok Lapja, 1975)
Aktív immunizálási kísérletek a kislibák Derzsy-féle betegsége – libainfluenza– ellen. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1977)
Díjai
az Agrártudományi Egyesület aranykoszorús jelvénye (1963)