Csillagkeresztes Rend

A Csillagkeresztes Rend olyan téma, amely érdeklődést és vitát váltott ki a társadalom különböző területein. Az idő múlásával jelentősége mind személyes, mind kollektív szinten egyre fontosabbá vált, ellentmondó véleményeket generálva, és kiterjesztette hatókörét a különböző tanulmányi és kutatási területekre. Ebben a cikkben a Csillagkeresztes Rend-hez kapcsolódó különböző perspektívákat fogjuk megvizsgálni, megvizsgálva a jelenlegi társadalomra gyakorolt ​​hatását és az idők során bekövetkező fejlődését. A kultúrára és a politikára gyakorolt ​​hatásától a tudományos és technológiai téren való relevanciájáig a Csillagkeresztes Rend jelentős nyomot hagyott, amely megérdemli, hogy teljes egészében elemezzük és megértsük.

Csillagkeresztes Rend

A Csillagkeresztes Rend (latinul: Ordo Stellatae Crucis, németül: Sternkreuzorden, csehül: Řád Hvězdového kříže) a 17. században alapított, a kamarás címhez hasonló osztrák kitüntetés katolikus, ősnemes hölgyeknek. Ma is adományozzák és számos magyar kitüntetettje volt a történelem folyamán. Egyik névváltozata a Csillagkeresztes hölgy (Stellatae Crucis Domina) megnevezés. Egy másik a Csillagkereszt-rend.

Története és szervezete

A kitüntetést 1668. szeptember 18-án III. Ferdinánd özvegye, Gonzaga Eleonóra magyar királyné (16301686) alapította azután, hogy keresztereklyéje sértetlen maradt egy tűzvészben. Az alapítást IX. Kelemen pápa és I. Lipót is megerősítette.

A rend tagjai katolikus vallású, férjes vagy özvegyasszonyok lehettek, akik őspróbát tettek. A próba keretében apai és anyai ágon meghatározott számú nemest kellett igazolniuk. Ez a Habsburg Birodalom különböző részein eltérő számú lehetett, pl. 8 atyai és 4 anyai ős. További feltétel volt, hogy a leendő tag férje kamarás legyen. Ha ilyen címmel a férj nem rendelkezett, akkor az őspróbájával kellett helyettesíteni azt.

A rend tagjai a vallás szolgálatára, a Szent Kereszt tiszteletére, a vallási szertartásokon való részvételre, az erényes és méltányos életre, továbbá az irgalmasságra és jótékonykodásra vállaltak kötelezettséget. Ez magába foglalta a pénzadományozást, a kórházlátogatást, a szenvedőkkel és betegekkel való foglalkozást.

A rend működését alapszabály határozta meg, a tagok száma nem volt korlátozva. A rend élén a legmagasabb védnökasszony (Oberste Schutzfrau) állt, aki általában a császárné volt, ritkán főhercegnő. A rend tisztségviselői a segédhölgyek és a tanácsosnők voltak.

A rend évente kétszer tartott ünnepet, az új tagokat ekkor vették föl. Május 3-án tartották a Kereszt föltalálásának, szeptember 14-én pedig a fölmagasztalásának az ünnepét. Február 6-án az alapítóra és az elhunyt tagokra emlékeztek.

Leírása

A rend legismertebb jelvényét a 18. század közepétől használják. Ez egy vörös keresztet, a két fejű, korona nélküli, fekete császári sast és kék zománckeretet foglal magába. A keret felső részénél a SALUS ET GLORIA (Üdv és dicsőség) jelszó olvasható fehér zománcalapon. A jelvényt fekete selyemszalaggal a szív fölött viselték.

Védnökasszonyok

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Order of the Starry Cross című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

A magyar Wikikönyvekben
további információk találhatók