A mai világban a Buddhista meditáció nagyon fontos és sok embert érdeklő téma lett. A szakmai szférában való relevanciájától a mindennapi életre gyakorolt hatásáig a Buddhista meditáció minden korosztálytól és foglalkozástól függetlenül felkeltette a figyelmet. Lenyűgöző történetével és ígéretes jövőjével a Buddhista meditáció olyan téma, amely megérdemli a mélyreható feltárást. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Buddhista meditáció legfontosabb aspektusait és az élet különböző területeire gyakorolt hatását, áttekintést adva, amely alapul szolgál a fontosságának és lehetséges következményeinek megértéséhez.
A legfőbb meditációs technikákat ősi buddhista szövegekből és a tanító-tanítvány kapcsolatokban szájról-szájra átörökített tudásából ismerjük. A buddhisták azért meditálnak, mert ez jelenti az utat a megvilágosodás és a nirvána felé. A buddhizmus klasszikus nyelveiben a meditációhoz legközelebb álló kifejezések a bhávana és a dzshána/dhjána. A buddhista meditációs technikák világszerte népszerűek nem kizárólag a buddhista szemléletű emberek körében.
A buddhizmusban általában kétféle meditációról beszélhetünk: analitikus (elemző) és egyhegyű (összpontosító). Az elsőnél a meditáló elemzési folyamatnak veti alá a meditáció tárgyát, miközben azt újra és újra megpróbálja megismerni. A másodiknál a meditáló a meditáció tárgyára koncentrál, további elemzés nélkül. Ez a nyugodt megállapodottság meditációja. A kétféle meditáció ötvözése hatékony technika.[1]
Jóllehet a különböző buddhista iskolákban akadnak hasonló meditációs gyakorlatok, mint például a légzéses meditáció vagy a mindenféle felidéző meditációk (anusszati), ezek egymástól mégis egészen eltérőek. Egyedül a hínajána hagyományon belül több mint ötvenféle módszert használnak csak a tudatosság erősítésére és negyvenet a koncentráció mélyítésére. A tibeti buddhizmusban pedig több ezer vizualizációs meditáció létezik. A legtöbb klasszikus és a mai buddhista meditációk az egyes iskolákra jellemző, sajátságos jegyeket hordoznak. Kevés tanító próbálkozik meg azzal, hogy ezeket egységes, több hagyományra kiterjedő kategóriákba rendezze.
Korai hagyományok
A buddhista gyakorlatok legkorábbi hagyományait megőrizték a nikája és az ágama ősi szövegei, amelyek a hínajána vonalhoz tartoznak. Más hagyományok is foglalkoztak vele, mint például egy-két már nemlétező korai buddhista iskola, a tibeti buddhizmus valamint sok kelet-ázsiai mahájána vonalba tartozó hagyomány is.
Helyes tudatosság(szamma szati) – ez jelentette a Buddha által kijelölt tudatosság négy alapját (lásd Szatipatthána-szutta).
Helyes összpontosítás(szamma szamadhi) – összegyűjteni a dhjánikus megértéseket a szamatha meditatív fejlesztése által.
Helyes látásmód(szamma ditthi) – megtestesítő bölcsesség, amelyet hagyományosan a vipasszaná fejlesztése által lehet elérni.
A páli irodalom meditációról szóló részei közé tartozik a Szatipatthana-szutta (MN 10) és a Viszuddhimagga második része, "Koncentráció" (szamádhi).
A tudatosság négy alapja
A Szatipatthana-szuttában a Buddha megkülönböztette a tudatosság négy alapját: test, érzések, tudatállapotok és tudati tárgyak.
test (kāyā): légzés, testtartás, tiszta értés, elmélkedés a test visszataszítóságán (patikulamanaszikara), elmélkedés az anyagi elemeken (mahábhúta), temetői elmélkedések
érzések (vedaná) - kellemes, kellemetlen vagy semleges
Az ezeken való meditáció kifejleszti a belső látást.[2][3]
Derű és belső látás
A Buddha megkülönböztetett két nagyon fontos mentális tényezőt, amelyek az üdvös meditációs gyakorlatokból fakadnak:
"derű" vagy "nyugalom" (páli: szamatha) - amely lenyugtatja, egyesíti, koncentrálttá teszi a tudatot.
"belső látás" (páli: vipasszaná) - amelynek segítségével láthatóak, feltérképezhetőek és megfigyelhetőek a "formációk" (feltételhez kötött jelenségek), amelyek az öt csoportosulásból keletkeznek).
A páli magyarázószövegekből
Buddhagósza negyven meditációs tárgyat említ a Viszuddhimaggában. Ezek közül majdnem az összes szerepel a korai szövegekben.[4] Buddhagósza azt tanácsolja, hogy a koncentráció és a tudatosság fejlesztése érdekében válasszunk a negyven meditációs tárgy közül, úgy, hogy az illeszkedjen a személyiségünkhöz".[5] Buddhaghósza meditációs tárgyai a következők (3. fejezet, §104; 4-11. fejezet):[6]
tíz kaszina: föld, víz, tűz, levegő, kék, sárga, vörös, fehér, fény és "korlátozott tér".
A mind a négy tibeti iskolára jellemző gyakorlatokat ngöndrónak nevezik. Ezek közé tartozik a vizualizáció, a mantrák szavalása, a szadhana gyakorlatai és a leborulások.
Az emberek nagyon régóta folytatnak buddhista elvekre épülő meditációs gyakorlatokat azért, hogy eredményeket érjenek el a világi életükben. Egyre több pszichológus és pszichiáter használja a buddhista meditációs technikákat a különböző szorongásos és depressziós egészségi problémák kezelésekor.[7] Egyes innovációs pszichológus a tudatosság gyakorlatát és egyéb buddhista meditációs technikát használ, mint például Clive Sherlock, Mya Thwin, S.N. Goenka, Jon Kabat-Zinn, Jack Kornfield, Joseph Goldstein, Tara Brach vagy Sharon Salzberg. Ezek a pszichológusok jelentős szerepet játszanak a buddhista meditációs gyakorlatok és a pszichológiai gyógyítás kombinálásában (lásd még: A buddhizmus és a pszichológia).
A buddhista szövegekben leírt meditatív állapotok olyannyira mentesek a dogmáktól, hogy a buddhista sémákat átvették a nyugati pszichológusok is, akik általános jellemzést kívánnak adni a meditációról.[8][9] Azonban elég gyakran találni olyan Buddha által említett meditatív állapotokat, amelyek varázslatos képességeket (iddhi) is rejtenek magukban. Ilyenek például a megtöbbszöröződés, eggyé olvadás, eltűnés, megjelenés, szilárd testeken való áthaladás, földben való elsüllyedés és felbukkanás, mintha csak víz volna, vízen járás, repülés, megérinteni bármilyen messzi dolgot, vagy ellátogatni más világokba akár test nélkül is.[10][11][12] Emiatt a teljes buddhista hagyományt nem lehet egészen átültetni világi kontextusba. Kivéve, ha ezeket a szuper erőket metaforikusan értelmezzük, esetleg akár belső állapotként.
↑Buddhaghosa és Nanamoli: Buddhaghosa, Bhadantacariya és Bhikkhu Nanamoli (ford.). The Path of Purification: Visuddhimagga. Seattle: Buddhist Publication Society Pariyatti Editions (1999). ISBN 1-928706-00-2
↑Carrithers: Carrithers, Michael. The Buddha. Oxford University Press, 33-34. o. (1983)
Bodhi, Bhikkhu (ford.) (2000). The Connected Discourses of the Buddha: A Translation of the Samyutta Nikaya. Boston: Wisdom Publications. ISBN 0-86171-331-1.
Bodhi, Bhikkhu (szerk.) (2005). In the Buddha's Words: An Anthology of Discourses from the Pāli Canon. Boston: Wisdom Publications. ISBN 0-86171-491-1.
Brahm, Ajahn (2006). Mindfulness, Bliss, and Beyond: A Meditator's Handbook. Somerville, MA: Wisdom Publications. ISBN 0-86171-275-7.
Epstein, Mark (1995). Thoughts Without a Thinker: Psychotherapy from a Buddhist Perspective. BasicBooks. ISBN 0-465-03931-6 , ISBN 0-465-08585-7
Fischer-Schreiber, Ingrid, Franz-Karl Ehrhard, Michael S. Diener & Michael H. Kohn (ford.) (1991). The Shambhala Dictionary of Buddhism and Zen. Boston: Shambhala. ISBN 0-87773-520-4 (French ed.: Monique Thiollet (ford.) (1989). Dictionnaire de la Sagesse Orientale. Paris: Robert Laffont. ISBN 2-221-05611-6.)
Gethin, Rupert (1998). The Foundations of Buddhism. Oxford: Oxford University Press. ISBN 0-19-289223-1.
Hart, William (1987). The Art of Living: Vipassana Meditation: As Taught by S.N. Goenka. HarperOne. ISBN 0-06-063724-2
Philip Kapleau (1989). The Three Pillars of Zen: Teaching, Practice and Enlightenment. NY: Anchor Books. ISBN 0-385-26093-8.
Linehan, Marsha (1993). Cognitive-Behavioral Treatment of Borderline Personality Disorder. NY: Guilford Press. ISBN 0-89862-183-6.
Mipham, Sakyong (2003). Turning the Mind into an Ally. NY: Riverhead Books. ISBN 1-57322-206-2.
Nyanaponika Thera (1996). The Heart of Buddhist Meditation. York Beach, ME: Samuel Weiser, Inc. ISBN 0-87728-073-8.
Olendzki, Andrew (ford.) (2005). Sedaka Sutta: The Bamboo Acrobat (Szamjutta-nikája 47.19)
Rhys Davids, T.W. & William Stede (eds.) (1921-5). The Pali Text Society’s Pali–English Dictionary. Chipstead: Pali Text Society. - http://dsal.uchicago.edu/dictionaries/pali/.
Sogyal Rinpoche, The Tibetan Book of Living and Dying, ISBN 0-06-250834-2
Thánisszaró Bhikkhu (1997). One Tool Among Many: The Place of Vipassana in Buddhist Practice