A mai világban a Antigua és Barbuda világörökségi helyszínei olyan téma, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. A Antigua és Barbuda világörökségi helyszínei megjelenése óta heves és szenvedélyes vitát váltott ki, ellentmondó véleményeket szült, és eszmecserét váltott ki, amely gazdagította a kulturális és társadalmi körképet. Mivel a Antigua és Barbuda világörökségi helyszínei továbbra is visszhangzik a mai társadalomban, teljes mértékben fel kell tárni a jelenséggel kapcsolatos összes szempontot, az eredetétől a lehetséges jövőbeli következményekig. Ebben a cikkben elmélyülünk a Antigua és Barbuda világörökségi helyszínei lenyűgöző világában, megvizsgáljuk annak számos oldalát, és panorámaképet kínálunk, hogy jobban megértsük életünkre gyakorolt hatását.
Hivatkozás: 1499, védett terület: 255 ha, pufferzóna: 3873 ha
A helyszín hajójavító dokkokból és a hozzá tartozó régészeti lelőhelyből áll, amely falakkal körülvett védművekkel megerősített György korabeli épületek csoportja. A hajójavító és -építő műhelyeket a hozzájuk tartozó kiegészítő épületekkel akkor emelték amikor az európai nemzetek minél nagyobb befolyásért küzdöttek cukornádtermelésük miatt fontos, a Karib-térség keleti részén fekvő szigeteken. Antigua kedvező elhelyezkedése komoly előnyt biztosított a brit gyarmatosítóknak riválisaik fölött. Az építkezéshez afrikai származású rabszolgákkal biztosították a szükséges munkaerőt, az épületek formája és elrendezése bemutatja azt a folyamatot, ahogy a tradicionális brit épülettípusok alkalmazkodtak a helyi, trópusi éghajlathoz. A helyszínhez egy 225 hektáros terület tartozik, az itt álló, mára már részben romos épületeket egy részét már 1725-ben használatba vették, és 1984-ben nyilvánították védett övezetnek. Túlnyomó többségük a 18. és a 19. században épült, jelentős részük megőrizte eredeti formáját és funkcióját. Legnagyobb részüket nemrég restaurálták vagy a közeljövőben fogják felújítani, viszont a védett területen kívül eső épületek elhanyagolt állapotban vannak.
