Pálffi Márton
| Pálffi Márton | |
| Született | 1873. november 11. Várfalva |
| Elhunyt | 1936. augusztus 11. (62 évesen) Kolozsvár |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | műfordító, pedagógus, pedagógiai író |
| Sírhelye | Házsongárdi temető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pálffi Márton (Várfalva, 1873. november 11. – Kolozsvár, 1936. augusztus 11.) műfordító, pedagógiai író.
Életútja
Középiskoláit Tordán és Kolozsváron, az Unitárius Kollégiumban végezte (1892), majd a kolozsvári egyetemen szerzett magyar-latin szakos tanári oklevelet (1899). Még az egyetemi diploma megszerzése előtt került be tanárnak egykori iskolájába (1897), s itt tanított – az első világháború alatti katonáskodása és sebesülése miatti hároméves megszakítással – nyugdíjazásáig.
Munkássága
Cikkei, fordításai 1898-tól jelentek meg a Keresztény Magvető, Magyar Polgár, Újság, Ellenzék, Erdélyi Lapok, Család és Iskola, 1918 után a Cultura, Erdélyi Múzeum, Ethnographia, Ifjú Erdély, Keleti Szemle, Magyar Nyelv, Magyar Nép, Pásztortűz, Unitárius Közlöny, Vasárnapi Ujság hasábjain. Fordított latin, angol, finn, francia, román és svéd nyelvből.
1925-1928 között az Unitárius Közlöny szerkesztője.
Álnevei: Antizsuzsi, Csödökre tönk, Ulár Pál.
Művei
- Az „okszerű vezér”. Brassai nyelvtanító munkássága (Kolozsvár 1900
- A nyelvérzék és az iskola (Kolozsvár 1902)
- Kolozsvári glosszák (Budapest 1907)
- Finn dalok (műfordítások) (Kolozsvár 1912)
Lefordította Max Otker-Blom finn szerző két könyvét: Doktor bácsiék falun (Kolozsvár 1906), A gólya-mese helyett (Budapest 1928).
A Keresztény Magvető Füzetei számára összeállította a Régi unitárius költők című kötetet (Kolozsvár 1930).
Források
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3
.svg){kind=small}